1455. február 6-án V. (UTÓSZÜLÖTT) LÁSZLÓ uralkodása óta először, megérkezik Budára (ekkor 15 éves), de miután elég hűvös fogadtatásra talált, május végén máris visszatért Bécsbe. 1456. augusztus 11-én, a nándorfehérvári csata után nemsokkal meghalt Hunyadi János.
Az 1456. októberi futaki országgyűlésen Cillei Ulrik lett Magyarország kormányzója. Az országgyűlésen Hunyadi László, Hunyadi János másik fia, Hunyadi Mátyás
testvére, csak azzal a feltétellel jelent meg, hogy az apja által
kezelt királyi vagyonokról nem kell elszámolnia, egyben megígérte Nándorfehérvár, mint királyi birtok, átadását
László király 4000 fegyveressel 1456. november 8-án érkezett hajón Futakról Nándorfehérvárra. Kíséretében volt természetesen Cillei Ulrik is. Hunyadi László nagybátyjával Szilágyi Mihállyal sajkán a király elébe ment. A királyt, Cilleit, és még néhány urat a várba hívták, de a kíséretet alkotó fegyveresek előtt a várkapukat
hirtelen bezárták.
Másnap Hunyadi László Cilleit, rövid szóváltás után,
karddal megölte, majd a fiatal király – nyilván a kényszer hatása alatt
– a Hunyadi fiút az ország főkapitányává kellett, hogy kinevezze. Buda
felé hazatértében a király Temesvárott időzött, ahol újabb megaláztatás érte: Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet előtt meg kellett esküdnie, hogy Cillei haláláért a Hunyadi testvéreken nem áll bosszút, sőt, a két Hunyadi fiút testvéréül kellett fogadnia.
Ennek ellenére, 1457. március 16-án Hunyadi László feje, a halálos ítélet kihirdetése után, a hóhér pallosától sújtva a porba hullt.
A legenda szerint a hóhér háromszor sújtott
le az áldozatra, aki még ezután is élt. Az akkori törvények szerint
ilyen esetben a királynak kegyelmet kellett volna adnia, ezt azonban nem
tette meg, és a bakó végül már nem hibázott. Ez is azt mutatja, hogy a
kortársak és a későbbi korok is mennyire alávaló és igazságtalan tettnek
tartották a magyar történelem e fájdalmas eseményét. Nem sokkal később,
1458-ban Mátyás király kihantoltatta, és ünnepélyesen Gyulafehérvárott, apjuk mellett helyezte örök nyugalomra fivérét.
Öccse, Mátyás (a későbbi Hunyadi Mátyás király), megmenekült, őt a király május második felében magával vitte Bécsbe, majd onnan szeptember végén a prágai rabságba. Közben Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet és ennek testvére, Szilágyi Mihály, Erdélyben valóságos polgárháborús állapotokat idéztek elő, júniusban a király melletti hűségüket hangoztató besztercei és szebeni szászokra támadtak, Besztercét felgyújtották, sokakat kivégeztek vagy megcsonkítottak.
Emlékezete
Hunyadi László tragikus sorsa mindig is közismert volt és
megrendülést váltott ki. Számos művész merített a történtéből.
Legismertebb feldolgozása Erkel Ferenc Hunyadi László című operája 1844-ből, amely a magyar zenetörténet jelentős darabja.
A magyar festészetben is megörökítették Hunyadi László történetét, Benczúr Gyula: Hunyadi László búcsúja és Madarász Viktor: Hunyadi László a ravatalon című híres munkái a Magyar Nemzeti Galériában találhatók.
Emlékét őrzi továbbá Petőfi: A király esküje
című balladája 1848-ból. Átvitt értelemben nemzetünk elnyomás elleni
küzdelmének végzetes és egyben hősies jelképévé vált. Halálának 550.
évfordulóján emléktáblát avatták a budai várban, kivégzésének helyszínén.
Kommentáld!