Amit a kanadai vadlibáktól tanulhatunk
Tény: A vadlibák csoportosan „V” alakban szállnak. Repülés közben
mozgatják szárnyukat, s a levegõ felhajtóereje fenntartja a következõ
libákat. Így lehetséges, hogy 71%-kal hosszabb távolságot tudnak
megtenni, mintha csak egyetlen pár repülne.
Tanulság: Ha egymást segítve dolgozunk, s közösségi szellemben végezzük a munkánkat, sokkal gyorsabban érjük el a célt.
Tény: Ha egy vadliba kirepül a sorból, és egyedül próbál célhoz
érni, azonnal lelassul, mert nem segíti õt többé a levegõ emelõ hatása,
amelyet a többi vadliba szárnycsapásai biztosítanak számára. Így gyorsan
visszarepül a sorba, hogy repülése könnyebbé váljon a társai
erõfeszítése által.
Tanulság: Ha annyi eszünk van mint egy kanadai vadlibának, akkor együtt dolgozunk a közösséggel a közös cél érdekében.
Tény: Amikor a vezető liba elfárad, egy másik veszi át a helyét az élen.
Tanulság: A közösségben el kell fogadnunk egymásrautaltságunkat, s a
megfelelõ pillanatban átadni vagy átvenni a munkát éppúgy, mint a
vezetést.
Tény: Repülés közben a hátsó vadlibák hangosan gágognak, hogy az elsõket erõfeszítéseikben bíztassák.
Tanulság: A közösség nem létezhet szurkolók nélkül, és fontos, hogy a gágogás biztató legyen.
Tény: Ha egy vadliba megbetegszik, két társa leszáll vele, s addig
együtt maradnak, míg meggyógyul, vagy elpusztul. A libák ezután
visszatérnek a saját közösségükhöz, vagy hármasban, vagy már csak
kettesben. Olykor egy másik közösséggel repülnek, míg el nem érik a
sajátjukat.
Tanulság: Ha annyi együttérzés lenne bennünk, mint a vadlibákban, átsegítenénk egymást a nehéz időkön, ahogyan ők teszik
A vadlibák
Kommentáld!