A fiatal tudós a pápai középiskola után egy évig orvosi egyetemen tanult, de inkább a világ működésének tudománya érdekelte és az orvosi egyetemet az ELTE fizikus szakára cserélte. Ekkor még sehol nem voltak a lovat, doktori munkáját is a galaxisok fényességéről írta.
A Przewalski ló az utolsó, napjainkig fennmaradt olyan valódi vadló, ami soha nem volt háziasítva és belovagolva
Fotó: Ozogány Kata
„Aztán egyik nap a számítógép előtt ülve egyszer csak azon kezdtem gondolkodni, hogy bár szeretem a fizikát, valójában mi értelme is van annak, hogy naphosszat grafikonokat bámulok, táblázatokat készítek, számolok, hisz gyermekkoromtól kezdve igazán csak a természet vonzott. Már kisgyerekként is rengeteg természetfilmet néztem, folyton állatokról olvastam, minden kóbor kutyát hazavittem, ebihalakból neveltem békákat, hernyókból pillangókat. Az egyetemen az Etológia Tanszék több előadását is hallgattam, különösen a viselkedésbiológia alapjait” – mesél az indulásról a Przewalski-lovak hierarchiaviszonyainak és csoportos mozgásának kutatója.
A teljes interjút elolvashatják a magazin 2017. októberi lapszámában.
A héliummal töltött ballon, rajta a kamera. A ménest gyalog követik a kutatók, hogy természetes viselkedésüket ne zavarják.
Fotó: Ozogány Kata
Sokáig kihaltnak hitték őket, míg 1881-ben a Mongol-fennsíkon felfedezték az utolsó populációt, de sajnos száz évvel később a „gyűjtőszenvedély" miatt végleg eltűntek a vadonból. A teljes kihalástól az állatkertek fajmentő tevékenysége mentette meg.
A fajmentő kezdeményezéshez csatlakozott a Hortobágyi Nemzeti Park is, és 1997-ben megalapította a Pentezugi Vadló Rezervátumot. Ma közel 300 ló él a Hortobágyon.
Fotó: Ozogány Kata
.png)
Kommentáld!