A legutóbbi jégkorszak után egyes pingvinfajok előnyt kovácsoltak a melegebb antarktiszi klímából és elszaporodtak, ám kutatók szerint napjaink klímaváltozása túl gyors ahhoz, hogy táplálékfajaik lépést tartsanak vele.

A pingvinpopulációknak az utóbbi több mint 30 ezer évben bekövetkezett változásait vizsgálva kutatók kimutatták, hogy a legutóbbi jégkorszak és a mintegy 1000 évvel ezelőtti időszak közé eső tartományban a madarak előnyt kovácsoltak a melegedő klímából és a visszahúzódó jégtakaróból. Mindez azt sugallja, a manapság megfigyelt hanyatlás annak folyománya lehet, hogy a jégtakaró túl gyorsan vagy túl messzire húzódik vissza.

Egy nemzetközi kutatócsapat genetikai technikával becsülte fel, hogy a pingvinek jelenlegi genetikai sokfélesége mikor alakult ki, és ezzel rekonstruálták a korábbi populációs méreteket is. Az emberi aktivitás klímára gyakorolt hatása előtti 30 ezer éves időszakot vették szemügyre. Ahogy az Antarktisz fokozatosan melegedett, három pingvinfaj – a kantáros, az Adélie- és a szamárpingvin – egyedszáma növekedett. Ezzel ellentétben a szamárpingvin populációi a Falkland-szigeteken relatíve stabilak maradtak, mivel nem érintette őket a jégtakaró nagyobb léptékű változása. A kutatást a Scientific Reports folyóirat közölte.

A tanulmány szerint azonban a túl kevés tengeri jég sem tesz jót néhány populációnak - mutatták ki. A pingvinek egyik fő táplálékforrása, a krill ugyanis a tengeri jég aljára tapadt algákkal táplálkozik.

„A legérdekesebb, hogy a jégkorszakot követően eme pingvinpopulációk mindegyike a klímaváltozás ’győztesévé’ vált, vagyis a melegedés lehetővé tette nekik a terjeszkedést és az egyedszám növelését. Ugyanakkor ma nem ezt látjuk. Az Adélie- és kantáros pingvinek a klímaváltozás miatt hanyatlani látszanak az Antarktiszi-félsziget környékén, így ’veszteseknek’ könyvelhetőek el. Csak a szamárpingvin boldogul jól és terjeszti ki lakókörzetét déli irányba” – magyarázza.

Tom Hart, a vizsgálat társszerzője hozzátette, nem azt állítják, hogy napjaink melegedő klímája jó a pingvineknek, sőt néhány faj jelenlegi hanyatlása azt sugallja, a melegedés túl sok nekik: „Az derült ki, hogy az utóbbi több mint 30 ezer évben a különféle pingvinfajok más-más módon reagáltak a fokozatosan melegedő világra, amit ma már nem várhatunk el, ha azt vesszük figyelembe, hogy a gyors melegedés a jelek szerint milyen károkkal jár a pingvinek boldogulására nézve.”

A pingvinek genetikai sokféleségében bekövetkezett változások felbecsléséhez tollakat és vérmintákat gyűjtöttek be 537 madártól az Antarktiszi-félsziget kolóniáiban. Ezt követően szekvenálták a mitokondriális DNS egyik, relatíve gyorsan fejlődő régióját. A mutációk arányát kalibrációs pontként használva fel tudták mérni, hogy eme populációk mérete mennyire változott az idők folyamán.

„A legutóbbi jégkorszak alatt az Antarktiszt 100 százalékkal több téli tengeri jég övezte, mint napjainkban. Ahogy a jég visszahúzódott, eme madarak hozzáférhettek a nagyobb költőhelyekhez és a kiterjedtebb óceánhoz” – magyarázza Hart.

A pingvinpopulációk genetikájának alaposabb ismerete révén a kutatók jobban feltérképezhetik a természetes és emberi eredetű klímaváltozás hatásait.