A legenda szerint Zsigmond király egyik győzedelmes hadjáratából hazatérve megismerkedett egy gyönyörű lánnyal, Erzsébettel.

Egy gyűrűt adott neki zálogul arra az esetre, ha gyereke születne tőle.

A gyerek megszületett, Erzsébet pedig felvitte Budára a királyhoz.

Útközben a gyűrűt egy holló kikapta a gyerek kezéből, ám nem sikerült elrepülni vele, mert lenyilazták.

A király amikor meglátta a zálogba adott gyűrűt, a gyereknek adományozta Hunyadot, és a család jelképévé tette a csőrében gyűrűt tartó hollót.

Így lett Hunyadi János Vajdahunyad ura.

A "török kút" legendája

A vár udvarán 30 méter mély kút található. A legenda szerint a kutat három török rab ásta, bízva a magyarok ígéretében, hogy ha vizet találnak szabadon engedik őket.

Tizenöt év kegyetlen munka és sziklatörés után meg is találták a forrást, ám az ígéret hazugnak bizonyult. "Vizetek van, de szívetek nincs" - a helyi monda szerint ez áll törökül a kút kövébe vésve.

A vár

A térség legépebben és pompáját leginkább megőrzött várát Vajdahunyadon Dévától mintegy 20 km-re találjuk. 1409-ben említik először Zsigmond király adománylevelében, a vár 1446-ban már állt. Hunyadi Jánosról, fiára, Mátyásra szállt az örökség, akit magyar királlyá koronáztak, és ügyei a budai Várhoz kötöttek, ezért özvegy anyja, Szilágyi Erzsébet gondjaira maradt a vár.

Az általa végrehajtott munkálatok is jelentősek voltak. A korábban főnemesi palotának számító építmény katonai jelentősége a későbbiekben megnőtt, ezért Bethlen Gábor fejedelem külső védőművel erősítette meg, ekkor emelték a keleti ágyúteraszt és a régi kaputorony előtti rondellát. A XVII. század második felében a Thököly család tulajdonába került, tőlük Apafi Mihály erdélyi fejedelem kobozta el.

Az 1900-as évek elején a Möller István vezette tudományos igényű restaurálásnak köszönhetően került mai állapotába. Mivel mindvégig lakták a várat, és katonai jelentőségét is elvesztette a XVIII. század elején, így elkerülte a császári parancs, mely a fölöslegessé vált várak felrobbantásáról szólt.

A várba jelképes összegű belépőt kell fizetni, és nagy része szabadon látogatható. Érdemes tehát ellátogatnunk ide, ahol nemcsak romok emlékeztetnek a régi múltra, hanem a vár falai kiragadnak bennünket egy pillanatra jelenünkből, és a messzi múltba repítenek.