TEGNAP MÉG EGYÜTT...

ELMENT A NAGY GONDOLKODÓ (2012. június 15.)



Tegnap este befejezte földi pályafutását VARGA CSABA korunk egyik legnagyobb nyelvkutatója és rajzfilmese.

Rengeteg könyv, előadás őrzi emlékét és mi, akik ismertük, most nem találunk szavakat..Két héttel ezelőtt jelent meg legutolsó könyve, amelyre oly nagyon büszke volt, és amelyben ismét felfedte nyelvünk legmélyebb rétegeit.. Múlt hét vasárnap még együtt nevetgéltünk a könyvhéten kiadója sátránál... és ma már nincs közöttünk...

Drága CSABA! Köszönjük hogy voltál nekünk, köszönjük hogy társaid lehettünk utadon! Tanításaid tovább visszük, életművedet nem hagyjuk a feledésnek.

Mély megrendüléssel: Barátaid, ismerőseid és azok, akikkel oly sokat beszélgettél és akik oly sokat köszönhetnek NEKED...

"Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon..."

Viszlát Csaba, egy jobb világban!

( forrás: Nemzeti Hírháló)

Varga Csaba (Mezőcsokonya, 1945. október 28. – Pilisszentiván, 2012. június 15.^[1]) Balázs Béla-díjas magyar animációs filmrendező. Eredetileg matematikatanár, filmrendezőként és íráskutatóként vált ismertté. Filmrendezőként 1988-ban Chicagóban a világ 40 legmeghatározóbb filmese közé választották, ugyanitt életműdíjat kapott. 2000-ben már a 15 legmeghatározóbb filmes közé került.

Élete

1945-ben Mezőcsokonyán született, kamaszkorában Mohácsra, majd Kaposvárra költözött. 1972-ben végezte a pécsi Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakát, és már 1970-ben elkészítette első amatőr filmjét. A diploma megszerzése után Pécsett animációs műhelyt, majd az Yxilon Filmstúdiót hozta létre. A stúdió 1979-től a Pannónia Filmstúdió pécsi műtermeként működött, amelynek első igazgatója Varga Csaba. Első jegyzett filmjét 1977-ben készítette.

1989-ben – többedmagával – megalapította a Varga Stúdiót.

Főbb filmjei 

• Időben elmosódva, 1972
• Ebéd, 1980
• Auguszta szépítkezik, 1983
• Auguszta etet, 1984
• Valcer, 1984
• Gyurmatek, 1985
• A szél, 1985
• Szekrénymesék/Királyi pár, 1987
• Szekrénymesék/Az apóka, 1987
• Bestiák, 1993
• Ablak, 1999
• Don Quijote, 1999
• Bogár, 2001

Íráskutatás

1999-től leginkább az íráskutatással foglalkozik. Elméletét arra az egyszerű tételre építi, hogy a fejlődés az egyszerűből halad a bonyolult felé, ezért elveti a hagyományosan elfogadott írásfejlődési modelleket, amelyek szerint az írás korai képírások, piktografikus jelek fokozatos egyszerűsödésével alakult ki. Elméletének végkövetkeztetése, hogy az írás alapjai Európában, több mint 35 000 évvel ezelőtt jöttek létre, és 6000 évvel ezelőtt már kész írásrendszer hatolt be a Közel-Kelet térségébe. (Ezt a feltevést látszik igazolni kanadai kutatók legfrisebb következtetése.^[2]) Ebből az ágból alakult ki a sumér ékírás és az egyiptomi hieroglif írás is.Ugyanakkor az Európában használatos verziója megmaradt eredeti formájában és ezt ismerjük rovásírás néven.

Az elmélet kialakítása ‑ matematikushoz illő módon ‑ a felfektetett premisszákra épülő, szigorúan logikus gondolatmenet.

A SUMÉR ÉKKÍRÁSAz elméletet hét alapfeltevésre (axiómára) építi.

1. Minden jelkészlet: találmány;
2. Nem lehet kétszer ugyanazt a betűkészletet feltalálni;
3. Ha a=b és b=c, akkor a=c;
4. Az írásfejlődés irreverzibilis: hiányossá vált jelkészletből nem lehet rekonstruálni az elveszett betűket;
5. 50% feletti egyezés esetén két betűkészlet azonosnak tekintendő;
6. Minden a legegyszerűbb állapotból fejlődik ki;
7. A bizonyíték hiánya nem a hiány bizonyítéka, a múltban történtek megismerését célzó kutatás eredménytelensége semmit sem igazol.

Az írás (jelkészlet) állandósága

Barlangrajz Lascaux-ból. A bal oldali bika orra felett vonalakból és pontokból álló jelcsoport fedezhető fel

Cueva de la Pasiega egyik jelcsoportja

Pont d’Arc természetes sziklahídja

A jelkészletek hosszú időn keresztül (tulajdonképpen 30 000 évről van szó) tartó állandóságát azzal igazolja, hogy a tudás és az ismeret nem olyan, mint bármilyen más ember által előállított termék: ha valaki megtanult valamit, akkor azt adja tovább, amit megtanult. Nincsenek szakaszok és ugrások a fejlődésben, csak a folytonos, közvetlen átadás, tanulás. Könnyen belátható módon az írás ismerete egyik generációról a másikra adatvesztés és módosulás nélkül történik, tehát alapesetben – amennyiben a jelkészlet kielégíti az igényeket – a generációk száma (eltelt idő) semmilyen jelentőséggel nem bír.

Az ősi írás első jeleit a Pont d’Arc rajzaiban fedezi fel, majd az Altamira, a Lascaux és a Les Eyzies barlangok festményeiben, amelyeknél kétségkívül felismerhetők geometrikus és ismétlődő mintázatú rajzolatok. Ezeknek a bekarcolt jeleknek a többsége azonosítható valamelyik későbbi rovásjellel.

Jegyzetek

Források

• Varga Csaba és a Fríg Kiadó hivatalos honlapja
• Varga Csaba linkgyűjtemény
• Varga Csaba. Jel jel jel – az ABC 30.000 éves története. Fríg Kiadó (2001). ISBN 963-00-8460-0 
• Varga Csaba. Az ősi írás könyve. Fríg Kiadó (2002). ISBN 963-204-681-1 
• Varga Csaba. A kőkor élő nyelve. Fríg Kiadó (2003). ISBN 963-210-191-x 
• PIM