Az elmúlt években számos hazai településen jelentkeztek problémaként a belterületi parkok, lakótelepek, óvoda- és iskolaudvarok, kórházkertek, utcai fasorok fáin létesült vetésivarjú-telepek. Az itt élő madarak hangja és ürüléke jelentős zajjal és szennyezéssel jár, ami irritálja a közelben élőket. A kékvércse-védelmi LIFE program adhat választ a vetésivarjú-problémára.

A madarak életmódját és alkalmazkodóképességét, a varjúfélék intelligenciáját figyelmen kívül hagyó beavatkozások − a fészkek különböző módszerekkel történő leverése − nemhogy nem oldják meg, inkább nagyobb területre terjesztik ki az ember-madár konfliktust.

A magyarországi vetési varjú költőállomány mintegy 93%-át pusztította ki a több évtizedes irtóhadjárat az ezredfordulóra. A faj azt követően lett a mező- és vadgazdálkodási dúvad besorolásból védett faj, hogy eltűnésével párhuzamosan vészes fogyatkozásnak indult, néhány száz párra csökkent a hazai kékvércse-állomány.

Ez a telepesen fészkelő sólyomféle ugyanis saját fészket nem épít, költőtelepeinek egyedül a vetésivarjú-kolóniák adnak otthont.

A kék vércse az Európai Unió egyik kiemelt természeti értéke, melynek kontinens szintű megőrzésében hazánknak kiemelt szerepe van, ezért a faj Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500.000 Ft.

Vetési varjú fiókák még a fészekben (Fotó: Palatitz Péter).

A vetési varjak lakott területre költözésének legfontosabb okai között minden bizonnyal a folyamatos üldöztetés előli menekülés, a külterületi erdőfoltok felszámolódása és azt körülvevő mezőgazdasági táplálkozóterületek kedvezőtlen átalakítása is megtalálható.

A falvakban, városokban ugyanis rengeteg a természetes táplálkozóterület (parkok, diófák), és egész évben hozzáférhető számukra (nyitott szemetesek, lépten-nyomon szétszórt kenyér stb.) a kommunális hulladék.

Az Európai Unió LIFE Nature támogatásával 2012-2018 között, mintegy 1,1 milliárd Ft-os költségvetéssel megvalósuló kékvércse-védelmi program egyik fontos kutatási projektje azt vizsgálja, hogy milyen megoldásokkal (pl. fészekanyag kihelyezése) lehet segíteni a vetési varjakat új fészektelepek alapításában, és a meglévők bővítésében.

Ezeknek a kutatásoknak alapvető szerepe lehet az emberek és a madarak között súrlódást okozó települési kolóniáik természetbarát módszerekkel történő áttelepítésében. Ezért a vizsgálatok nemcsak a madarakra, hanem az önkormányzatokkal történő együttműködés módozataira is koncentrálnak. A kutatásban részt vevő települések gyűjtik össze és szállítják el a nemzeti parki gyűjtőhelyekre a közterületek kezelése közben keletkező gallynyesedék-fészekanyagot, amit az MME munkatársai válogatnak szét és hordanak ki a vizsgálati területekre.

Amennyiben a komplex, éppen ezért még évekig tartó kísérletek sikeresek lesznek, jó eséllyel a kezünkben lesz az a módszeregyüttes, amivel a belterületi vetésivarjú-telepek az önkormányzatokkal és a lakossággal együttműködve természetes úton lesznek áttelepíthetőek a településen kívüli kíméleti zónákba.