Várnai Zseni, Weisz Eugénia (Nagyvázsony, 1890. május 25. – Budapest, 1981. október 16.) József Attila-díjas (1956) költő, Peterdi Andor (1881-1958) író felesége, Peterdi Mária (1919-1970) írónő anyja.

Életpályája

1908-ban végzett az Országos Színészegyesület Színiiskolájában, de soha nem lépett színpadra. Pályafutását tisztviselőként kezdte, férje révén 1909-ben kapcsolatba került a munkásmozgalommal.

Első és legismertebb, Katonafiamnak című verse 1911-ben jelent meg a Népszavában, amelynek példányait emiatt a rendőrség elkobozta, őt pedig vád alá helyezték. A verset az őszirózsás forradalmat előkészítő baloldali propagandisták a Világosságnyomdában 1918. október végén szórólap formájában újranyomtatták, és több száz példányban terjesztették Budapest utcáin. A két világháború közt az erdélyi Zsidó Jövő közölte verseit. 1943–1944-ben egy antifasiszta csoport vezetője volt. A második világháború után rövid ideig a Kossuth Népe és az Új Időkszerkesztőségében dolgozott.

Költészetében a politikai mondanivaló mellett megjelentek a lírai témák is, például az anyaság érzése. Kései verseinek fő témája az öregedés, az elmúlás fájdalma, bizalom a szeretetben és a munka öröme.

Várnai Zseni, Peterdi Andor és Peterdi Mária sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-8.

Művei

• Katonafiamnak! (versek, 1914)
• Gracchusok anyja (versek, 1916)
• Anyaszív (versek, 1918)
• Vörös tavasz. Várnai Zseni forradalmi versei (versek, 1919)
• Örömök kertje (mesék, 1919)
• A mesélő erdő (mesék, 1921)
• A fájdalom könyve (versek, 1921)
• Aludni szeretnék (dráma, 1922)
• Furulyaszó (gyermekversek, 1923)
• Ím itt az írás! (versek, 1927)
• Kórus szopránban (versek, 1930)
• Fekete bárány (versek, 1935)
• Én mondom és te add tovább! (versek, 1937)
• Legyen meg a te akaratod (versek, 1939)
• Én nem mondok le soha a reményről (versek, 1940)
• Ég és föld között (önéletrajzi regény, 1941)
• Várnai Zseni válogatott versei (válogatott versek, 1942)
• Egy asszony a milliók közül (önéletrajzi regény, 1942, 1956)
• Mint viharban a falevél (önéletrajzi regény, 1943, Peterdi Máriával közösen)
• Üldözött versek (versek, 1945)
• Áldott asszonyok (versek, 1947)
• A világ asszonyaihoz (versek, 1950)
• Most szép lenni katonának (verses levél, 1953)
• Válogatott versek (válogatott versek, 1954)
• Így égtem, énekeltem (válogatott versek, 1958)
• Fényben, viharban (önéletrajzi regény, 1958)
• Feltámadás (versek, 1959)
• Békét! (versek, 1960)
• Légy boldog te világ! (válogatott versek, 1961)
• Élők, vigyázzatok! (válogatott versek, 1962)
• Nem volt hiába (önéletrajzi regény, 1962)
• Nyugtalan madár (versek, 1966)
• Tündérkert (gyermekversek, 1968)
• Ének az anyáról (versek, 1968)
• Borostyán (versek, 1969)
• Idő heroldja (összegyűjtött versek, 1971)
• Vers és virág (összegyűjtött versek, 1973)
• Egy harcos asszony írásai (versek, 1973)
• Egy asszony a milliók közül I-II. (önéletrajzi regények, 1974)
• Az igazlátó király (mesék, gyermekversek, 1979)
• Sorsod foglya vagy (versek, 1986)

Díjai

• József Attila-díj (1956)
• Munka Érdemrend arany fokozata (1958, 1965)
• Szocialista Hazáért Érdemrend
• Felszabadulási Emlékérem
• Tanácsköztársasági Emlékérem
• Partizán Emlékérem
• SZOT-díj (1969)