A zajt mérsékelni, a hangot védeni érdemes. A természet hangjai és az adott város hangulatára jellemző, a mindennapi élethez és a kulturális tevékenységekhez kötődő hangok egyaránt fontosak, és befolyásolják az ott élők életminőségét.

Kutatások szerint a növekvő zajterhelés zavaró hatását hatékonyan képesek mérsékelni a zöld falak, a sövények és a szökőkutak, mesterséges vízesések. De a növények kiválasztásánál sem árt a szakértelem. A fajtától, a levélszerkezettől, a sűrűségtől nagyban függ, milyen hatékonyan csökkenti a zajterhelést. Egy repkénnyel befuttatott házfal rengeteg énekesmadarat is vonzhat, amelyek aztán pokollá tehetik az ott lakók hajnalait, estéit.

A 27 településből összenőtt Budapest hangképét nem egyszerű meghatározni – állítja Körmendy Imre. Más hangok fontosak, otthonosak a budai hegyvidéken, mások a nagytétényi pincék vagy az újpesti gyárak környékén lakóknak. A tudatos védelemmel azonban alig foglalkoznak, mert „az urbanisztika idehaza máig építészszemléletű, a zaj tervezése alig-alig merül fel”. Holott már a kiegyezés évében született ipartörvényben figyeltek ilyesmire, amikor a templomok, az iskolák, a lakóterületek környékén korlátozták a zajos ipari tevékenységet. Ezek a szempontok a második világháború után háttérbe szorultak, a szocializmus igénytelensége közepette pedig még a hetvenes-nyolcvanas években is előfordulhatott, hogy lakótelepek építésére adtak ki engedélyt Ferihegy közelében, pusztán a felszállás biztonságának néhány száz méteres körzetét szem előtt tartva – teszi hozzá a várostervező szakember.

Az európai uniós szabályozás szerint 2004 óta ötévente el kell készíteni a százezer lakosúnál nagyobb települések zajtérképét, és a lakosság bevonásával dönteni kell arról, miképp kezelik a helyzetet. „Ilyen, együttműködésen alapuló közös tervezésre azonban Magyarországon egyelőre csak elvétve van példa” – említi Berndt Mihály. Pedig párbeszédre nemcsak azért lenne szükség, hogy akusztikai szempontból is élhetőbbek és vonzóbbak legyenek a települések, hanem mert a tapasztalatok szerint a közösen átgondolt döntés nagyban befolyásolja a környéken élők viszonyát akár a kellemetlen zajokhoz is. Egy osztrák kisvárosban például, amikor a nagy forgalmú vasútvonalon túlra még autópályát is akartak építeni, a lakosok ragaszkodtak a vonat és az autók közé elhelyezett zajvédő falhoz, noha a szakértők figyelmeztettek: az csak visszaveri és felerősíti a szerelvények robogásának zaját. A fal megépült, a zajszint magasabb lett, a lakosok mégis elégedettek voltak.