Bizánci jellegű kupolák, harangtornyok, némán sikló gondolák, és régimódi paloták, ez Velence a romantika fővárosa...

Engedje meg kedves olvasó, hogy egy virtuális utazásra invitáljuk önt a titokzatos és csábító Velencébe, ahol a szerelem és a karnevál egybe forr. Sajnos ma már egyre nagyobb a veszélye annak, hogy ez a különleges romantikus város hamarosan eltűnik, mert a tenger szintje évről évre emelkedik, a házak pedig már nem bírják túl sokáig. Már ma is a házak alsó szintje lakhatatlan, penészesek és dohosak, mert a víz ide is betört. Ám a vezetőség mindent elkövet, hogy megmentse Velencét az utókor számára is.

Így aki még nem járt ebben a csodás turista paradicsomban, minél hamarabb látogasson el Velencébe ahol szűk kis utcák, régi paloták és az egyedi gondolák várnak mindenkit.

Velence ma az egyik legismertebb és legkedveltebb turista látványosság egész Európában. Jelenleg 60000 lakossal rendelkezik, amely szinte eltörpül az ide látogató több millió turista számához képest.

Velence szépsége és különleges turista látványossága nem csak a kopott hangulatában, régies kissé múltat időző utcáiban és házaiban található, hanem az őket körülvevő lagúnákban is. Maga az óváros (centro storico) mindössze 7 km, de Velencéhez tartoznak a környékbeli szigetek is, amelynek összterülete 50 km, valamint a terra firma további 134 km területtel.

Velencét bejárni egy nap alatt szinte lehetetlen, és aki nem ismeri a várost, könnyen el is tévedhet a sok egyforma szűk sikátorban és utcában. Érdemes odalátogatásunk elején egy térképet beszerezni és ennek segítségével felfedezni a város minden egyes rejtet zugát.

Velence híres lagúnája az ország északkeleti részén található Pó folyó közelében terül el. A város maga egy szigetre épült, amelyet hidak és csatornák bonyolult hálózata köt össze a szárazfölddel, ahol a vasút is közlekedik.

A tudósok és kutatók napjainkban is azon dolgozik, hogy megvédje eme különleges helyet az utókor számára az időjárás és a tenger tépázása ellen, különböző hullámtörőkkel és gátakkal védik Velencét, és a házak megerősítésén is dolgoznak.

Nem ritka a látvány, amikor a Szent Márk téren gumicsizmában sétálnak a turisták, mert az egész tér víz alatt van, és bár ez nem volt régen sem szokatlan a helyi lakosok számára, a felmelegedés miatt a vízállás évről évre egyre magasabb.

Három nyílás szolgál a hajók közlekedésére valamint a napi kétszeri árapály, amely megtisztítja a lagúnát a hordaléktól. A hajózható útvonalat fa oszlopok jelzik, ez az útvonal kb. 15 km széles, de van olyan pont ahol az 50 km-t is eléri az átmérője. Mivel egyre több turista érkezik a szigetre köztük hatalmas óceánjáró hajók is, a zsúfolt hajó forgalom egyre nagyobb gondot okoz a helyi lakosoknak és főleg a kis gondoláknak, amelyek eltörpülnek a hatalmas hajótestek között.

Talán furcsán hangzik, de Velencének konkrét születésnapja is van méghozzá kr.u.421 március 25.-én. De hogy mikor települt be a lakosság ide azt sajnos nem lehet tudni. Járt itt Napóleon, voltak itt háborúk és hatalmi harcok, sok király és királynő és más uralkodó is megfordult itt. De ma már csak, mint turista látványosság él az emberekben.

A XIX.század végén alakult ki Velence egységes város képe, ekkor születet meg a híres Velencei csipke, az üveggyártás, és sok más mesterség is, amely híressé tette az akkori Velencét. Szép lassan az akkori felső tízezer kezdte felfedezni Velence páratlan szépségét, amit a lakosok és az akkori vezetés ki is használt. Fejlesztették az utakat-vasutat építettek, így egyre több turista látogatott el a lagúnák városába.

Velencébe érve az első, ami feltűnik a turistának, hogy itt nincsenek autók, ami valljuk be a mai kényelmes életben igen csak szokatlan, még ha csak egy pillanatig is. Itt mindenki hajóval közlekedik, van szemét hordó hajó, van költöztető hajó, van taxi hajó, mentő és rendőrségi hajó és persze a jellegzetes gondolák.

Nagyon sok kutyát és macskát találunk mindenhol, akik kényelmesen napoznak a nyári melegben, de sok turistának szemet szúr a kosz, és a mocsok, de szerintem ez eltörpül a sok szebbnél szebb régi paloták és épületek látványa mellett, amelyek visszarepítenek minket egy régmúlt időbe, amikor még grófok és hercegek lakták a várost.

Ma Velencét a turizmus tartja életben a Velencei karnevált is emiatt élesztették újjá, mert a februári hónapban pangás volt a szezonban így a szállodák és az üzletek forgalmának növelése érdekében megrendezték a régi karneváli hangulatot. Ám ennek ma akkora sikere van, hogy ebben az időszakban már lépni sem lehet a városban a sok turistától, így élvezni sem lehet a sétákat.

És bár azt gondolnánk, hogy a Velencei lakosok a föld legboldogabb emberei sajnos nem így van. Az évi 15-20 millió turista sok helyi lakost űz el, az ingatlan árak a csillagokban van, és a munkalehetőség is kevés. Így évente kb. 1500 helyi lakos költözik el innen. Lassan átveszik a helyet a szállodák és azok az üzletek, akik a turistákból élnek meg.

A már említett Velencei karnevál sem a lakosoknak szól őket alig látni az utcákon, ez a turistáknak készül. Ebben a pár napban álarcos és maszkos emberek százai lepik el az utcákat, és bár még ma is pazar látvány nyújt, köze nincs a régi valódi karneválhoz. Velence mindig is a bűn és a kicsapongások városa volt, ennek Napóleon vetett véget a XVIII. században, ám 1979-ben újra divatba jött a karnevál.

A másik híres esemény a gondola verseny, amikor is az egész város kint van, a Vizi járműveket díszbe öltöztetik, a legénység pedig történelmi öltözékbe bújik. A nyertes evezős csapatot a helyiek sztárként ünneplik, és még a polgármester is gratulál nekik.

A gondola egykor a közlekedést szolgálta, ám ma már ez a fő turistacsalogató eszköz. A gondolákból hajdanán több ezer is volt, de ma már csak pár száz maradt meg. Jelenleg napjainkban csak a turisták rajonganak a gondolákért a helyiek csak esküvőre vagy temetésre bérlik ki őket, és bár az ára borsós, mégis minden turista úgy gondolja ennélkül mit sem ér a Velencei látogatás, ha nem próbálja ki a gondolázást.

/Az evezés velencei módra egyszerűnek tünik, de nem az, óriási szakértelmet kíván. Mielött egy gondolás megkapja a jogosítványát több éves képzésben kell részt vennie.

A hagyomány apáról fiúra száll, egyszer egy nő is majdnem megszerezte az engedélyt de megbukott./

Van, aki rossz emlékkel száll ki a csónakból, mert a rossz szag, és a fázós élmény nem hagy túl jó nyomott benne. A gondolákat még ma is úgy gyártják, mint több száz évvel ezelőtt a helyi hajógyárakban mesteremberek készítik és javítják őket. A gondolás, vagyis aki a csónakot vezeti, csak családi ágon örökölheti, régi gondolás családból kell származnia.

Aki ellátogat, Velencébe azért próbálja ki a gondolát, bár akár 100 eurót is elkérhetnek érte, és érdemes megcsodálni a helyi csipkét is és a különböző színes maszkokat. A maszkok készítése szintén 1979 óta kezdett el fellendülni, és azóta is virágzó üzlet, hiszen nincs is olyan turista, aki nem hozott volna magával az útról egy kisebb maszkot.

/A karnevál ideje február-március böjti mulatság, csúcspontja húshagyó kedd éjjele.

A Velencei templomokban öltözködési szabályok vannak, rövid nadrág, mini szoknya, és toppok viselése tilos./

A maszkok ma már szériában készülnek a legkisebbtől a legnagyobbik, ám még ma is vannak itt valódi mesteremberek, akik személyre szabottan készítik a maszkot a műhelyekben. Érdemes ezeket a műhelyeket is megnézni, sőt a legtöbb helyen nagyon barátságosan fogadják a turistákat még akkor is, ha nem vásárol. A gondolásokról ez már nem mondható el mindig.

Velencében leülni sajnos nem könnyű, csak a kávézókban, bárokban és kisebb éttermekben van erre lehetőség fogyasztás fejében. Aki elfárad, keressen egy kisebb utcát vagy sikátort, és a járda szélén tud megpihenni, vagy valamilyen híd lábánál.

A leghíresebb kávézók a Szent Márk téren találhatók, mellettük még számos üzlet található itt ahol a legszebb arany ékszertől a festményig mindent megvehetünk. Velence egyik leghíresebb látnivalója a Szent Márk tér, ahol galambok ezrei várják a turistákat. Ahogy kiszállunk a hajóból és elindulunk, a tér felé már a bejáratnál árulják a galambeleséget.

Vegyünk egy kis zacskóval, sétáljunk be a tér közepébe, és szórjunk egy kevés magot kezünkbe. Pár percen belül galambok tömege repül ránk és csipegetik a finom magokat.

És mivel ez Velence legnagyobb tere érdemes időt és fáradtságot nem kímélve bejárni minden részét. A helyiek csak piazzának hívják, és ha jól megnézzük szinte olyan, mint egy hatalmas fedetlen palota. Napóleon Európa legelegánsabb fogadószobájának nevezte egykor. Régen ez a tér a bikaviadalok és a kivégzések színtere volt, de mivel közel van a kikötőhöz, így a kereskedelmi élet is itt folyt.

A tér két végben áll a két legszebb műemlék a Dózse palota, és a Szt. Márk bazilika. A felújítások miatt sok műemlék le van zárva a látogatók elől tatarozás miatt másokba pedig több órát kell, sorba állni mire bejutunk, de érdemes kivárni.

A sóhajok hídját sok turista eltéveszti, köztük én is, mert egy nagy és látványos híddal keverik össze. Ám az igazi sóhajok hídja egy kisebb már-már jelentéktelen híd, amely az 1600-as években épült. A nevét nem a szerelemről kapta, hanem azért mert az elítélteket ezen keresztül vezették a kivégző helyre, így innen vethettek egy utolsó pillantást a napsütötte lagúnára. A börtönt még a híres Casanova is megjárta, ahol az ellátás nem volt rossz.

Velencét körbe sétálva rengeteg kis templomot és műemléket fedezhetünk fel, valamint régi épületeket, amelyek híres olasz mesteremberek és építészek keze munkáját dicsérik. Érdemes kora reggel útra kelni, és lépésről lépésre felfedezni Velence hangulatos kis utcáit, kávézóit, épületeit, végig járni a látványosságokat, és az ezernyi kis boltokat.

Tekintsük meg a helyi mesterek munkáit a híres Velencei üveg műhelyeket, és a Velencei csipkét, amelyet a kis utcákban idős nénik helyben készítik még ma is. Keressük fel a Ponte di rialto hidat, amely 1588-1591 ig. épült, és ma az egyik legszebb márvánnyal borított híd, vagy a Palazzo contarini del bovolo lépszőházát, amely különleges csigalépcsőkőn át vezeti a turistát egyre magasabbra.

A Sant alvise egy eldugott turisták által keveset látogatott kincs, főleg akkor leljük meg, ha épp eltévedtünk, és már nem is tudjuk, merre járunk, ám itt megpihenhetünk néhány perce, és a helyi kútból friss hideg vizet is ihatunk. Érdemes az utcatáblákat is figyelni, bár elsőre kissé szokatlanok a nevek, mint a palazzo, piazza, vagy campi, de egy idő után ellehet igazodni.

Sajnos egy cikkben nehéz összefoglalni Velence csodás szépségét, mindenképp érdemes turistaként ide ellátogatni. Reméljük, sokáig élvezhetjük eme páratlan hely ódon kissé kopott romantikus hangulatát, és lenyűgöző műemlékeit.

Forrás: http://www.viragcenter.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=79:velence-a-romantika-fvarosa&catid=5:utazas&Itemid=6