VENDEL MIKLÓS (Sopron, 1896. okt.8. - Sopron, 1977. febr. 7.)

1914-ben beiratkozott a budapesti tudományegyetemre, az Eötvös Kollégium tagja volt. Kémia-természetrajz szakos tanári oklevelét 1918-ban szerezte, az I. világháborúban olasz fronton harcolt.

1920-ban kőzettanból doktori szigorlatot tett a tudományegyetem Ásvány- és Kőzettani Intézetében. 1919-től ugyanott Mauritz Béla mellett gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus.

1925-ben magántanári képesítést szerzett kőzettanból.

1923-ban a Selmecbányáról áttelepült soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főiskola ásvány-földtani tanszékének tanárává nevezték ki, a főiskolának a budapesti műegyetemhez csatolása után egyetemi tanár (1934). A karnak 1937-38-ban dékánja volt.

1941-től a földtan-teleptan tanszéken volt professzor egészen a kar Miskolcra költözéséig, 1959 végéig. Vendel Miklós Sopronban maradt, csoportvezető főmérnökként, majd a Bányászati Kutató Intézet petrográfiai osztályának vezetőjeként vonult nyugdíjba (1972), ezután az intézet tanácsadója volt haláláig. Egyidejűleg a Központi Bányászati Múzeumot is irányította (1967–70).

A geológia csaknem minden ágát művelte. Teleptani előadásaival és jegyzeteivel a mérnökhallgatók generációit nevelte. Publikációinak gazdag sorozatából Sopron környékének földtanára, a fiatal kárpáti ércprovinciára, a magmás kristályosodás „elemszűrési” feltételeire, továbbá a kőzet-meghatározás módszertanára vonatkozó munkái a magyar földtani szakirodalom becses értékei.

Több dolgozatban foglalkozott agyagásványok és telepek, különösen a bentonitok és bauxitok anyagi felépítésével és keletkezési kérdéseivel. Behatóan foglalkozott a karsztvízkérdéssel, mindenekelőtt a karsztvízbetörések elleni preventív védekezés lehetőségével, továbbá ásványvizek kutatásával is. Publikációinak száma 133.

Élete utolsó tíz évében hazai teleptani tanulmányokat folytatott azzal a céllal, hogy megírja összefoglaló művét Magyarország teleptanáról, ez azonban befejezetlen maradt. Tiszteleti tagja volt több magyar és külföldi tudományos társaságnak.