Dudich
Endréné Vendl Mária Gyergyóditrón született, ahol édesapja a polgári
iskola igazgatója volt. Bizonyára már itt láthatta a Székelyföld egyik
legjellegzetesebb ásványát, melynek szülőfaluja kölcsönözte a nevét, és
a világ ásványtani irodalmában is ditroit.
Józsa Judit kisplasztikája Fotó: Gedai Csaba
Példaképe négy évvel idősebb bátyja
volt, aki a budapesti tudományegyetemen geológiát tanult. Érettségi
után, testvére nyomdokain haladva, mineralógussá képezte magát.
Középiskolai tanári oklevelet szerzett a budapesti Pázmány Péter
Tudományegyetemen, ahol diplomamunkáját pályadíjjal jutalmazták
(1913). A lőcsei, majd a szombathelyi gimnáziumban tanított, de behatóan
foglalkozott a kristályszerkezetek tanulmányozásával és a
meteoritkutatással.
1920-ban a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtáránál
állást ajánlottak fel számára. Mindössze negyvenéves, amikor ugyancsak
első nőként egyetemi magántanárrá, később főállású tanárrá nevezték ki
Debrecenbe, ahol kristálytant oktatott. Ő az első nő Magyarországon,
aki tudományos fokozatot ért el, Aladár bátyja, Miklós öccse és férje
után pedig a negyedik egyetemi tanár. Koch Sándorral közösen írták meg A
drágakövek, különös tekintettel a mesterséges drágakövekre című
könyvet, amiért 1935-ben Rauer-díjat kapott.
Fő művei: A vaskői aragonit
kristályalakja (1926), Kristálytani vizsgálatok a magyarországi
kalcitokon (1927), Adatok a hazai kalcitok kristálytani ismeretéhez
(1932), Magyarország meteoritgyűjteményei (1951).
Az erdélyi születésű, első magyar kutatónő és egyetemi tanár 1945-ben
hunyt el Sopronban. Életének a második világháború viszontagságai
vetettek véget. Emlékére a Magyarhoni Földtani Társulat 1964-ben
háromévenként kiosztásra kerülő Vendl Mária-emlékdíjat létesített,
amelyet a névadó által megkezdett úton legtovább jutó fiatal magyar
geológusoknak ítélnek oda.
A kerámiaszobrász a szoborkompozícióba számos kalcitféleséget épített
be. Ezt a technikát, művészi és hiteles ábrázolásra törekedve, a világon
először Józsa Judit alkalmazta. A kutatónő az antikvitásban kedvelt
Tudomány allegóriájaként elevenedik meg.
Szeretett kalcitjai emelkednek
Parnasszus hegyeként a magasba. Mezítelen jobb lábával földgolyót
formázó ásványra támaszkodik. Bal karjával hátulról átöleli a kompozíció
leghangsúlyosabb, különleges kristályszerkezetű kalcitját. Jobb
kezében könyv. Egy boldog nagyasszony, akinek éltében minden álma
beteljesült.
Kommentáld!