Ma közel 100, jobbára korhadéklakó fajukat listázták, amelyek képesek különféle kémiai folyamatok révén testüket vagy egyes részeit fényforrásként aktivizálni - biolumineszcensek. Sok ausztráliai faj kimondottan erősen fénylik, míg mások, például sok észak-amerikai faj is, alig látható fényt termel. Utóbbiak csak sötétben világolnak. Fajon belül a fiatal példányok mindig fényesebbek. A lista biztos bővülni fog, mert nő az újonnan megismertek száma, főleg a trópusi, szubtrópusi térségekben, ahol számukra a feltételek igen kedvezőek.

Titkuk régtől izgatja az embereket. Több ezer éve figyelik a természetben olykor felragyogó fényeket. Írottan először Arisztotelész adott a különös erdei jelenségnek nevet: „hideg tűz”. Ma „tündéri fénynek” is nevezik. Caius Plinius Secundus, római író, ókori enciklopédista olajfaligetekben látott világító gombákat, amelyeket fehér színűnek és édeskés ízűnek írt le.

A Cornell Egyetem gombákkal foglalkozó blogján megjelent cikk szerint 1555-ben a svéd tudós, Olaus Magnus több fajtáról beszámol, és feljegyezte, a találékony skandinávok jól kihasználták ezeket: hosszú téli éjeken szobáikba vittek némi fényt. Úgy másfélszáz évvel későbbről, a 17. századi holland Georg Eberhard Rumpf botanikustól tudjuk, Indonéziában fáklyapótlóként használták. A világelső, 1775-ben épült, fatestű tengeralattjáró, a Turtle belsejének megvilágítására, miután a tesztek szerint a gyertya nem vált be, világító fákat használtak. A Bécsi Egyetem professzora, Johann Florian Heller (1813–1871) az elsők egyike, aki érdemben bizonygatta, hogy a rothadó erdei fák világolása a hozzájuk kapcsolódó gombáktól függ, 1853-ban írta le: a lumineszcencia egy biológiai folyamat. A Brnóban 1856-ban született osztrák botanikus Hans Molisch 1904-ben monográfiát írt a világító növényekről. A Mycologia című szaklap egyik 1989-es cikkében arról írnak a szerzők (Dean A. Glawe és Winton U. Solberg, Illinois Egyetem), hogy egy múlt századi forrás, E. N. Harvey szerint egyes mikronéziai kultúrák ilyen gombákat is használtak rituális ruháikhoz és arcfestéseikhez.

Bár világítóképességük pontos megértése várat magára, folynak a kihasználására irányuló kutatások. Németországban, Brazíliában, Új-Zélandon is kutatják, lehetne-e egyik-másik ilyen gombát jelzőként tesztekhez, nehézfémek, mérgező anyagok kimutatására használni – vannak biztató jelek. Továbbra is szenzációszámba mennek az ilyen, többségében teleptestet alkotó gombák, és a felhasználási ötletek tárháza is folyvást gazdagodik.

Kapcsolódó cikk: Eleven fények