Egy ismét különleges erőfeszítést kívánó lista, hiszen az Európa északnyugati csücskében fekvő szigetország is olyan sok természeti és kulturális szépséggel büszkélkedik, hogy azokat nehéz rangsorolni; annál is inkább, mivel az országnak 28 UNESCO Világörökségi helyszíne van, melyek közül ezúttal „csak” tíz került be felsorolásunkba. Így csakis személyes, szubjektív megítélés alapján vehetjük őket sorba, ezért érdemes inkább egyfajta ajánlásnak tekinteni.

A Londontól 85 km-re-északnyugatra fekvő Oxford egyetemvárost a VIII. században alapították, s itt működik az Egyesült Királyság, sőt, az egész világ egyik legnívósabb, leghíresebb felsőoktatási intézménye (angol nyelvterületen a legrégebbi: 1096).

A komplexum harmonikus építészeti stílusa miatt csak „az álmodó tornyok városaként” aposztrofált Oxford leghíresebb látnivalói mind az egyetemhez és az oktatáshoz kapcsolódik: a neoklasszikus stílusú, kerek, kupolás Radcliffe Camera (a Radcliffe Tudományos Könyvtár otthona), az Ashmolean Museum (Nagy-Britannia legrégebbi múzeuma, az Oxfordi Egyetem Természetrajzi múzeuma), vagy a Sóhajok-hídja, mely a Hertford kollégium épületeit kapcsolja össze. Ismert nevezetesség még a központban álló Carfax-torony is, mely egy XII. századi templom maradványa.

14. Orkney-szigetek

A Skócia partjaitól északkeletre elterülő mintegy hetven kisebb-nagyobb földdarabból álló Orkney-szigetcsoport legnagyobb települése a 7000 fős Kirkwall, mégis a szigetek inkább elhagyatott, lenyűgözően szép tájairól, és 1999 óta UNESCO Világörökségi védelem alatt álló neolitikus építményeiről nevezetes.

A helyszínen számos újkőkorszaki építmény maradványai találhatók, a fő szigeten van a „Neolitikus Orkney Szíve”, amelyek közül a legfontosabbak Skara Brae település, Maes Howe sírhely, illetve a Stennessi és Brodgari körök. Emellett viking kori emlékeket is találunk Orkneyn, köztük Brough of Birsay települést, valamint rúna feliratokat Maes Howe-nál és másutt. A turistákat talán leginkább az éjszaka nélküli nyár vonzza: a leghosszabb napon a nap 3:00-kor kel és 21:25-kor nyugszik, de nyáron ismeretlen a sötétség, éjfélkor akár olvasni is lehet.

13. Hadrianus fala

A római korban Britannia provincia északi határát képező Hadrianus fal a keleti parton fekvő Segedunumot (ma Wallsend) kötötte össze a nyugati oldalon található Solway Firth öböllel; a 117,5 km hosszú kőfal ma Angliát és Skóciát választja el egymástól.

Hadrianus császár a barbár britannus törzsek feltartóztatására építtette meg a védelmi rendszert Kr. u. 122-130 között. Az egy római mérföldenként (1481 m) erődökkel és bástyákkal kiegészített falrendszer 4,5 méter magas és 3 méter széles volt, köveinek jórészét mára építőanyagként hordták szét. A római korban több tízezer római legionárius állomásozott itt. Hadrianus falát 1987-ben vették fel az UNESCO Világörökségi listájára, melyet 2005-ban, majd 2008-ban a németországi limes-rendszerrel is kiegészítettek.

12. London

Bár személy szerint nem kedvelem annyira Londont, mint sok más angol, vagy külföldi várost, az Egyesült Királyság fővárosként, és a világ egyik legfontosabb metropoliszaként megkerülhetetlen, arról nem is beszélve, hogy általánosítani sem illik. Több igazán hangulatos, szép vagy éppen jelentős része is van, melyek okán bizony ott a helye Nagy-Britannia top 15 felsorolásában. Ilyenek az UNESCO Világörökségi listára 1987-ben felvett Westminster-palota (közismertebb nevén a parlament épülete), a mellette található Westminsteri apátság és Szent Margit-templom, valamint az 1988-ban felkerült Tower épülete.

2003-ban került Világörökségi védettség alá a London délnyugati részén található Királyi Botanikus Kertek (Kew Gardens), mely a világ legnagyobb növénygyűjteménye, de aki hangulatos helyekre vágyik, az is megtalálja Londonban a legjobb választásokat, menjen akár Little Venice-be, vagy a Camden Town-ba.

11. Saint Kilda-szigetcsoport

A szintén Skóciához, a Külső-Hebridákhoz tartozó legtávolabbi szigetek, a Saint Kilda-szigetcsoport több vulkanikus eredetű földdarabból áll, s lenyűgöző, szélfútta, elhagyatott tájképe festővászonra kívánkozik. Itt található Nagy-Britannia legmagasabb tengeri sziklacsoportja, a 384 méter magas Boreray és a 378 méter magas Soay. Saint Kilda a történelem előtti idők óta lakott volt, de a lakosság létszáma drasztikusan visszaesett a XIX századi kivándorlások következtében, végül az utolsó Saint Kildán maradt 36 lakost 1930-ban költöztették el a szigetekről.

Bár a szigetcsoportot eredetileg a természeti kategóriába nevezték (1986), később a Világörökségi helyszín a régen itt élő közösséget is magába foglalta (2003, 2005). A szigeten számos prehisztorikus és későbbi építészeti stílus maradványai megtalálhatók, emellett fontos fészkelő hely. A szigeteken található a világ legnagyobb szula-kolóniája és több mint 160 000 lunda pár.

10. Stonehenge

Egy újabb prehisztorikus műemlék, ami 1986-ban szintén felkerült az UNESCO Világörökségi listára. Az újkőkorszaki Avebury és Stonehenge a világ két legnagyobb és leghíresebb megalitikus helyszíne. A dél-angliai Wiltshire-ben, Salesbury-től 13 kilométerre található Stonehenge-i kőkörök építése Kr. e. 3100 körül kezdődött és 1600 körül fejeződött be.

Ahogy a kőkörök kialakítása, a kövek egymáson való elhelyezésének mikéntje, úgy pontos rendeltetése is mindmáig ismeretlen, de a feltételezések szerint Stonhenge egyfajta kultikus, spirituális helyként szolgált, ahová az emberek gyógyulni jártak, erre utalnak azok a sérülések jeleit mutató csontvázak, melyeket a környéken tártak fel. Régi tiszteletét ma a Neo-Druidizmus követői őrzik, akik a nyári napfordulót Stonehenge köveinél ünneplik.

9. Canterbury

A festői Canterbury Anglia délkeleti régiójában, Kentben már a rómaiak érkezése előtt is jelentős briton központ volt, de ma is használatos nevét csak a jütök érkeztével nyerte el. A Kenti Királyság 597-ben tért át a kereszténységre, amikor canterbury Szent Ágoston püspöki székhelyet alapított itt (ő lett az első canterbury érsek, mely pozíció ma az anglikán egyház vezető tisztsége).

Canterbury valamennyi UNESCO Világörökségi listás nevezetessége (1988) az érsekség jelenlétéhez köthető: a canterbury katedrális, melyet még Szent Ágoston alapított, a Szent Ágoston apátság romos kolostora, valamint Anglia (és az egész angol nyelvű világ) legrégebbi plébániatemploma, a Szent Márton-templom, mely már a IV. század közepén is állt. Maga a város hangulatos, faszerkezetes középkori házaival mintha csak a múltba repítene: a Buttermarket, és az egykor a hugenották által lakott Old Weaver’s House (régi takácsház) a XVI-XVII. századból valók.

8. Giant’s Causeway

Az Észak-Írországban található, amúgy mesekönyvek lapjaira kívánkozó helyszín, az Óriások útja – melyet az UNESCO 1986-ban a Világörökség részének nyilvánított – egy vulkáni tevékenység eredményeként létrejött, mintegy 40 000 bazaltoszlopból álló terület, melyhez hasonlót a Hebridákon, Staffában is találunk (Fingal-barlang).

Az egymáshoz szorosan illeszkedő oszlopok többsége hatszögletű, a legmagasabbak 12 méteresek, de a megszilárdult láva vastagsága itt-ott a 28 métert is eléri. Kialakulásához ősi, két óriáshoz köthető, a Fingal-barlanggal közös legenda fűződik (a történet alapja az ír óriás, Finn MacCool, valamint a skót Finn Gall erőfitogtatása). A legérdekesebb sziklaalakzatok olyan formájúak, mintha csak egy óriás alkotta volna őket: Az óriás csizmája, az Óriás szeme, a Pásztorlépcső, vagy az Óriások hárfája. A Giant’s Causeway-t 1692-ben fedezte fel Derry püspöke.

7. Bath

A rómaiak által alapított Bath – Anglia kedvelt és hangulatos fürdővárosa, mely az ország egyetlen természetes meleg vizű forrásával büszkélkedik – Londontól 160 km-re fekszik nyugatra. Shakespeare idejében gyógyhatású forrása mágnesként vonzotta a tehetős arisztokratákat, de a város a középkorban a textilipar fontos központja is volt. Bath a XVIII. században nyerte el ma is ismert városképét, amikor ismételt virágzásnak indult, mint kedvelt fürdőváros.

Ekkor működött itt idősebb és ifjabb John Wood, akik egész negyedeket, utcákat, tereket varázsoltak újjá, melyek azonos stílusú homlokzatukkal, elegáns megjelenésükkel fejedelmi hangulatot kölcsönöztek a városnak. Bath fontosabb nevezetességei a római kori fürdő, az apátsági templom, a félhold alakú Royal Crescence, a palladioi híd, a Pulteney Bridge, valamint a város mellett elhelyezkedő gyönyörű angolkert, a Prior Park. Bath 1987 óta UNESCO Világörökségi védelmet élvez.

6. Lake District

Az Északnyugat-Angliában, Cumbriában található Tóvidék (Lake District) a szigetország egyik legkedveltebb kiránduló- és pihenőhelye, mely gyönyörű környezetben fekvő, festői, vadregényes tó- és hegyvidékéről nevezetes. Középső, leglátogatottabb részén húzódik a Lake District Nemzeti Park. A lenyűgöző panorámájú táj felszínét a jégkorszak formálta; a jég vájta völgyek mára vízzel töltődtek fel, ezek alkotják ma a Lake District tavait.

A hegyes-völgyes, erdőségek és tavak szabdalta vidék igen kedvelt volt a XIX. századi irodalmárok körében; számos korabeli művészt ihletett meg a romantikus környezet:  William Wordsworth, Samuel Taylor Coleridge, a tavi költők (Lake Poets) írtak róla műveikben. Itt található Anglia legnagyobb számú vörös mókus populációja, melynek védelmére figyelmeztető táblák hívják fel a figyelmet, de emellett különleges madár- és halfajokkal is büszkélkedhet Lake District.

5. Edinburgh

Skócia fővárosa, Edinburgh ó- és újvárosa 1995-ben került fel az UNESCO Világörökség kulturális listájára. Edinburgh óvárosát a középkorban alapították, míg az újvárost 1767–1890 között alakították ki. A két városrész között szembeötlőek a különbségek – az óvárost girbegurba utcák, az újvárost alaposan megtervezett városkép jellemzi. Utóbbi terveihez hozzájárult William Chambers és William Playfair, akik a XVIII-XIX. század híres várostervezői voltak.

A különleges természeti adottságú, kedvező fekvésű, történelmi nevezetességekben és látnivalókban bővelkedő város gazdasága főleg a turizmusra épül. Legfontosabb látnivalói az Edinburgh-i vár (legrégebbi épülete, a kápolna Skóciai Szent Margithoz köthető, aki Magyarországon született, s rokona volt Szent Istvánnak), az Óváros sétánya, a Holyroodhouse-palota, a Szent Egyed (St. Giles) katedrális, illetve a Királyi botanikus kert.

4. Cornwall

Cornwall Anglia leg-délnyugatibb csücske; panorámája híres vad, mocsarakkal borított területeiről, hosszú, változatos és érintetlen tengerpartjáról és enyhe klímájáról. Szintén híres Cornwall kőkori és az iparosodás korából származó leleteiről, amibe beletartozik a Világörökség helyszínei közé tartozó cornwalli és a nyugat-devoni bányavidék (2006). Cornwall jellegzetes látképét sokban befolyásolja az erős, az Atlanti-óceán irányából fújó szél.

Megkapóan szép tájképe, romantikus halászfalvai, és érintetlen partvidéke rengeteg turistát csalogat Cornwallba, melynek legszebb, leghíresebb települései Polperro, St. Ives, Mousehole, Coverack, de itt találjuk a Normandiából ismerős Mont Saint Michel „kistestvéreként” számon tartott St Michael’s Mount-ot, Kynance Cove-ot, mely a világ egyik legszebb tengerpartja, valamint a Lands End-en (Anglia legnyugatibb csücskén) helyet foglaló szabadtéri Minack Színházat.

3. Skót-felföld

Zordon, vad, elhagyatott, szélfútta hegyek-dombok, kristálytiszta vizű, zabolátlan patakok, lilába fordult hangás völgyek, csillogó tavak, ódon várkastélyok – melyek közül a festői környezettel büszkélkedő Eilean Donan-kastély önmagában megérdemelne egy listás helyezést, olyan szép – ősi hagyományok, vérfoltos történelem és a tölgyfa-hordókban érlelt nemes whiskyk – mindez a csodálatos Skót-felföldet jellemzi.

Ez a lenyűgöző táj a filmipart is megihlette, olyan alkotások játszódtak itt, mint a skót történelem egy fontos állomását feldolgozó Rettenthetetlen vagy a James Bond-filmek sorába tartozó Skyfall. Leghíresebb látnivalói, legvarázslatosabb tájai a Glenn Coe-völgye,  a világ egyik legnevezetesebb viaduktja, a Glenfinnanbe vezető völgyhíd, az Egyesült Királyság legmagasabb pontja, Ben Nevis, vagy a hírneves vízi szörnynek, Nessienek otthont adó Loch Ness.

2. Cotswolds

Egy újabb elbűvölő táj: a Bath környékén elterülő jellegzetes, idilli angol falvaknak otthont adó Cotswoldsot a képeslapokra kívánkozó angol vidéki cottage-ok (vidéki házikók), a szivárvány minden színében pompázó virágoskertek és ablakok, a csendesen csordogáló patakok, kis kőhidak, hangulatos, romantikus utcácskák, a harsogó zöld környezet és a dimbes-dombos tájkép jellemzik. Ez a hamisítatlan, vidéki Anglia! A házak a környező vidéken bányászott aranysárga Cotswolds-kőből épülnek, így hozzájárulnak a jellegzetes tájkép egységességéhez. 1966-ban a területet kiemelkedő természeti szépségű régióvá nyilvánították.

A legjellegzetesebb Cotswolds falvak: Burford, Chipping Norton, Castle Combe, Bibury, Cirencester, Moreton-in-Marsh, Bourton-on-the-Water és Stow-on-the-Wold. A középkorban a gyapjúkereskedelem virágzó vidékké tette Cotswolds-ot, de természeti szépsége és nyugalma miatt ma is rengeteg tehetős ember vásárol magának ingatlant errefelé.

1. Skye-sziget

A Belső-Hebridák legnagyobb és egyben legészakibb tagja, mely Skócia észak-nyugati partjai mentén húzódik. A sziget tájképére a hamisítatlan, vadregényes, érintetlen jelzők illenek igazán. Különleges alakzatokat felvonultató hegyes-völgyes vidékét az őskor óta lakják, megvetették lábukat itt a vikingek, majd különböző skót klánok tulajdonát képezte a sziget.

Népessége ma mindösszesen 9200 fő, akik első sorban halászatból, mezőgazdaságból, whisky-lepárlásból élnek, de a turizmus is egyre kedveltebb errefelé: a festői Skye-sziget a természetjárók, a túrázók kedvelt célpontja lett az utóbbi években. Egyik legkedveltebb látványossága a Trotternish-félszigeten magasodó The Storr sziklacsúcsok, mely Ridley Scott ’Prometheus’ című filmjének nyitójelenetéből lehet ismerős, de számos más mozifilm is játszódott Skye festői díszletei között.