Évről-évre egyre több magyar turista keresi fel a Szlovák Paradicsomot, ezt az északi határunkhoz közel fekvő mészkőhegységet. Ez közelsége mellett egyrészt jó megközelíthetőségének, másrészt annak a számtalan természeti látnivalónak köszönhető, amellyel ebben a hegységben találkozhatunk.
Legtöbb honfitársunk a nemzeti park népszerű szurdokvölgyeibe, így a Suchá Belá-völgybe, a Nagy-Sólyom-völgybe, a Sólyom-völgybe vagy pedig a méltán híres Hernád-áttörésbe indul. Mi ezúttal a méltatlanul háttérbe szorított, talán kevésbé látogatott Zejmar-szurdokba, a déli oldal egyetlen szurdokvölgyébe indulunk. Az északi oldal szurdokvölgyeitől valamivel rövidebb, de természeti látnivalókban éppoly gazdag szurdokba a Szlovák Paradicsom déli részének legismertebb turistaközpontjából, Imrikfalváról (Dedinky, 784 m) indulhatunk. Az 1956-ban létesített Gölnici-víztározó (vodná nádrž Palcmanská Maša) partján található parkolóban hagyhatjuk hátra autónkat, és az ülőszékes felvonó alsó állomása mellett induló piros jelzésen máris megkezdhetjük túránkat a tavaszi virágoktól pompázó hegyoldalon.
Utunk eleinte erőteljesen emelkedik, majd a domb tetején, egy tisztásra kiérve megpillantjuk túránk első virágait, a mezőt szinte teljesen ellepő, csodálatos lila színben pompázó apró kárpáti sáfrányokat (Crocus scepusiensis). A sáfránymezőt magunk mögött hagyva rövid ereszkedés következik, a széles erdei utat a lombfakadás előtt nyíló bogláros szellőrózsák (Anemone ranunculoides) többnyire párosával nyíló aranysárga virágainak hosszú sora szegélyezi. Hamarosan megérkezünk Iglófehérvíz (Biele Vody, 788 m) telepre, ahonnan a szurdokba vezető, 1963-ban megnyitott, egyirányú kék jelzésű turistaút kezdődik.
A gyorsan összeszűkülő völgyben virágzás előtt álló halványsárga sugárkankalinok (Primula elatior) bókoló csoportja fogadja a látogatót, majd a patakhoz közeledve, a nyirkos talajon a közönséges, vagy másik nevén vörös acsalapu (Petasites hybridus) bíborral futtatott rózsaszínű virágai között lépkedünk. Ez a patakpartokon, nedves réteken élő, kinyílás után hatalmas leveleiről felismerhető növény ebben az időszakban mutatja meg különleges virágzatát. Felálló hengeres fürtben nyíló, kb. 10 mm átmérőjű harang alakú fészkeiben akár 100 fészekvirágzatot is rejthet. Egyre több tavaszi virág vonzza a tekintetet, a bíborszínű, laza álörvökben nyíló piros árvacsalán (Lamium purpureum) és fénylő sárga virágú mocsári gólyahír (Caltha palustris) ugyanúgy megél errefelé, mint a szirom nélküli, sárgászöld virágzatú aranyveselke (Chrysosplenium alternifolium), de legnagyobb számban mégis az odvas keltike (Corydalis cava) bíborszínű, ritkán fehér sarkantyús virágai nyílnak. Alig fél óra alatt megérkezünk a szurdok első vaslétrájához, amelyek a Nálepka-vízesés (Vodopády kpt. Nálepku) több lépcsőből álló vízesésrendszerének első mesterséges segédeszközei. A vízesés mérete, látványa semmiben sem marad el az északi szurdokokban található vízesésektől.
A több szakaszból álló vízesés mellett összesen 4 vaslétra (24, 20+7, 24+18 és 27 fokos), több sziklahágcsó és szilatálca, valamint doronglétrahíd teszi lehetővé a feljutást a szurdok felső, szelídebb részébe. Festői látványt nyújt a hatalmas sziklák repedéseiben száguldó vízfolyam, amely hol vadul, hol szelídebben hullik alá a víz munkájának köszönhetően hosszú évezredek alatt simára csiszolt sziklafalak között. A létrákat összekötő útszakaszokon a falba erősített láncok segítik az előrejutást, de olyan rész is van, ahol a meredeken emelkedő ösvényen a fák gyökereibe kell kapaszkodnunk annak érdekében, hogy előbbre jussunk. A mesterséges segédeszközök során át szinte lehetetlen folyamatosan haladni, elsősorban nem a terep nehézsége miatt, hanem azért, mert mindig találunk valami látnivalót, amit meg szeretnénk örökíteni.
A szurdok felső részébe érkezve ismét tavaszi virágok sokasága között találjuk magunkat. Néhány félénken megbújó lilásvörös ujjas keltike (Corydalis solida) mellett az őszi avarból kikandikáló hóvirágok (Galanthus nivalis) sokasága borítja a cserjés területet. Ez a sokak által ismert védett növény a nyirkos szurdok- és sziklaerdők, üde tölgyesek és cserjések virága, így szinte természetes, hogy itt is találkozunk közvetlenül hóolvadás után nyíló csoportjaival. Patyolattiszta fehér virágait jól kiegészítik az itt-ott felbukkanó tavaszi csillagvirág (Scilla bifolia) ibolyakék, ritkán rózsaszínű szirmai, de néhány ide tévedt, nyár közepén nyíló fehér zászpa (Veratrum album) is átfúrja első hajtásait az őszről megmaradt vastag avarrétegen. Talán nem is gondolnánk, hogy a sárga tyúktaréjnak (Gagea lutea) ilyen szép citromsárga színű virága van, mint amilyet itt is láthatunk. Laikusként akár a tavaszi csillagvirág színváltozatának gondolhatjuk, hiszen virágzatukat összehasonlítva csak a szirmok sárgászöld színe különbözteti meg a tavaszi csillagvirág kék szirmaitól.
A szurdokból előbb-utóbb megérkezünk a Geravy-fennsíkra (Geravy), amely a mészkőszirtek, a nagy kiterjedésű hegyi rétek és ligetek világa. A fennsíkon több turistaút fut össze, ezáltal ez a nemzeti park déli részének egyik legjelentősebb turistaközpontja. A fennsík északi lejtőit sűrű erdőségek borítják, lakóhelyül és menedékül szolgálva az itt élő vadaknak. Bármely irányba indulunk tovább, mindenfelé magasleseket láthatunk, ami az errefelé rendszeres vadásztevékenységre utal. Számos irányba vezetnek innen a turistautak, az Imrikfalvára történő visszatéréshez mi most a zöld jelzésű turistaút délnyugati irányba vezető szakaszát választjuk, amely a Gacsó-szikla (Gačovská skala, 1113 m) alatti erdőben kanyarogva ereszkedik vissza a településre. A Gacsó-szikla közelében, egy kis patak felett egykori híd maradványai találhatók. Ez a Dukov-híd (Dukov-most), amely az első, ember által emelt építmények közé tartozik a Szlovák Paradicsom területén, napjainkban azonban nem látogatható.
A zöld jelzésű turistaútnak ez az ága a legrövidebb útvonal lefelé, egy rövid szakaszon azonban elég meredekké válik, ahol a turisták által simára koptatott apró mészkövek meglehetősen csúsznak, főleg esős, nyirkos idő esetén. A másik, kicsit hosszabb visszatérési útvonal szintén a zöld jelzésen, északkeleti irányban vezet. Ez az útvonal a Geravy-fennsík peremén, gyönyörű erdőkben és megkapó tisztások során át vezet az Elülső-Hüll nevű elágazásig, ahonnan a sárga, majd kék és piros jelzéseket követve nem túl meredek erdei úton juthatunk vissza a szurdok torkolatához. Innen a már jól ismert piros jelzést követve érkezünk meg a víztározó partjára, ahonnan jóleső fáradtsággal, virágokban és egyéb látnivalókban gazdag tavaszi túra után indulhatunk hazafelé.
Lejegyezte: Nagy Árpád
http://www.magas-tatra.info/2016/04/viragpompa-zejmar-szurdokban.html#more
2016. április 13., szerda
Kommentáld!