Az egyház virágvasárnap ünnepli Jézus diadalmas jeruzsálemi bevonulását. A Biblia szerint ekkor sokan ágakat törtek a fákról, és a szamáron haladó Krisztus elé szórták. Ennek emlékezetére alakult ki a mediterráneumban a pálmás, az északibb tájakon pedig a barkás körmenet. Utóbbihoz kapcsolódik a virágvasárnapi barkaszentelés és a barka szentelményként való felhasználása, kezelése.

Sok helyen a barka megszerzése, gyűjtése is paraliturgikus cselekmény formáját öltötte. {7-405.} A barkagyűjtésre általában az ünnep vigíliáján, virágszombaton került sor.

A 18. század elején a ferencesek sümegi templomából körmenet indult a barkát hozó gyerekek elé. Szabadkán is körmenet vitte a barkát az összegyűjtés helyéről a Szent Teréz-templomba. A barkaszedés általában mindenütt a gyerekek dolga volt, és a közösség barkáját a szentelésig együtt kezelték. Előfordult azonban, hogy a hívek maguk szedtek és vittek barkát a szentelésre, és a szertartás alatt felemelve a kezükben tartották.

Virágvasárnap az ünnepre és a tavaszias időre való tekintettel igyekeztek az emberek, különösen a nők, nagyon szépen felöltözni. Ezen a napon a legünnepélyesebb viseletek kerültek elő. Sokszor erre az ünnepre készültek el a lányok új ruhái.

A lányok és a fiatalabb menyecskék virágvasárnap különös előszeretettel vettek magukra fehér vagy világos és virágos ruhákat. A barkát a nagymise előtt szentelte meg a pap, majd kiosztotta a híveknek. Ezután az ünneplő emberek barkával a kezükben körmenetben megkerülték a templomot. Közben a templomajtót bezárták, vagy legalábbis becsukták.

Amikor a körmenet eleje visszaérkezett a templom bejárata elé, a pap a körmeneti kereszttel háromszor megzörgette az ajtót. Erre az ajtót kinyitották. A hívek bevonultak a templomba, ahol meghallgatták a nagymisét. A virágvasárnap hazavitt szentelt barkát a nép nagyon sokféle célra használta.

Lenyelésével és elégetésével gyógyítottak. A barkás ággal vesszőzve varázsoltak. A barka jelenléte, például az állatok közelében, biztosítéknak látszott a védelemre, sikerre.

A hagyomány szerint a szentelt barka megvédte gazdáját a villámlástól és az égiháborútól. Általában megállapíthatjuk, hogy a szentelt barka szerepe, jelentősége a népéletben vetekedett a szenteltvízével és a szentelt gyertyáéval.