Évek óta dolgoznak a Duna- Ipoly Nemzeti Park munkatársai a nagy aggófű tatai élőhelyének megmentésén. A fokozottan védett és veszélyeztetett fajnak az ország területén mindössze két termőterülete van, egy a Tapolcai- medencében, a legjelentősebb viszont itt Tatán.
A természetvédők munkája megtérülni látszik, az utóbbi hetekben a lakópark szomszédságában fekvő réten szép számmal virágoztak a növények - számolt be róla a Tatai Televízió Online
A tatai Réti-tó környékén évek óta zajlik hazánk egyik legritkább, fokozottan védett növényének élőhelykezelése.
A tatai Fényes lakópark szomszédságában fekvő Réti-tó és Réti-tavak környéke Természetvédelmi Terület az ott élő, fokozottan védett nagy aggófűről (Senecio umbrosus) nevezetes. E faj egyike a legritkább növényeinknek, hazánkban ezen kívül csak Lesenceistvándnál fordul elő. Sárga fészekvirágzataival feltűnő szépségű, nyár derekára akár másfél méteres magasságot is elérő növény. Emellett más ritka, védett növényeknek is otthont adnak az itteni láprétek, például a lápi nyúlfarkfűnek (Sesleria uliginosa).
Az utóbbi években a terület a beépítések következtében a közutaktól elzáródott, megközelíthetetlenné vált. A kaszálások elmaradásával a tájidegen kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) és a kertekből kivadult fehér som (Cornus alba var. sibirica) is teret nyert és elszaporodott a területen, amelyek kiszoríthatják az őshonos fajokat, köztük a nagy aggófüvet is. Ennek érdekében a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Gerecsei Természetvédelmi Tájegység, a Száz Völgy Természetvédelmi Egyesület és az ELTE Füvészkert önkéntesen szerveződött munkatársai november elején elvégezték a kezelési munkákat a terület egyharmadán, a nagy aggófű legfőbb előfordulási területén: a megnőtt somokat mechanikusan a talajszintig visszavágták, lekaszálták a területet és lehordták a szénát, hogy fényhez juttassák az őshonos fajokat.
A munka nem ért véget, a téli időszakban a terület további részét is megtisztítják annak érdekében, hogy alkalmas legyen a következő években a rendszeres kaszálásra. Sajnos az üde gyepeink sok esetben rendszeres beavatkozásra szorulnak, mivel az emberi tájhasználat (pl. kaszálás, legeltetés) háttérbe szorulása az inváziós fajok megtelepedésének és terjedésének kedvez.
Kommentáld!