Fotó: Balázs Attila/MTI
Az Amazonas lassú mellékfolyóiban őshonos, egy napig fehéren, egy napig lilán pompázó, majd elhervadó virágról Jókai Mór: Valdivia című elbeszélésben így ír: „A Morinka istennő virága maga is istennő a virágok között; valami csodálatos növény, mely tizenegy hónapig ott alszik a víz fenekén, tizenkét lábnyi mélyen a Moima víztükre alatt, s azalatt nem él.
Mikor azután eljön születése napja, a mit soha el nem téveszt, mert az a leghosszabb nap, és a legrövidebb éj, akkor egyszerre megtelik a tó felszíne barna, fakósárga arasznyi nagyságú göngyöletekkel, amik úgy úsznak ott, mint megannyi apró csónak…
Tizednapra azután megjelennek a virágbimbók; nagy, bezárt kelyhek, akkorák, mint egy gyermekfő törnek elő a levelek alól, féloldalt fekve saját terhök miatt. Mint egy dinnye gerezdei, oly alakú fehér rovátkok jelzik rajtok csupán a külső leveleket, mik két nap alatt lassankint rózsaszínbe mennek által, s negyed nap estéjén szétpattan a négy külső levél, s a virág nem hajlik féloldalra többé, hanem áll egyenesen: a csésze szétnyíltával kibomlanak egyenkint a hófehér szirmok, gyönge pírral kelyheik mélyében, s valami édes illat árad el utánuk az egész vidéken, melyet nem lehet megnevezni.”
Fotó: Balázs Attila/MTI
A liliomfa-alakúak alosztályába tartozó növényrend mintegy 70 fajt foglal magába. Tagjai lágy szárú évelők, édesvizű tavakban a Föld szinte minden részén élnek. Az óriás-tündérrózsa kerek, úszólevelei 2 méter, virágai pedig 40 centiméter átmérőjűek.
.png)
Kommentáld!