A Zselicség szélén, a somogyi dombvidék keleti részén fekvő Visnyeszéplakon negyven évvel ezelőtt több mint ötszáz ember lakott.

A 90-es évek elejére már csak harmincan maradtak hírmondónak a környék elszegényedése miatt. Ekkor azonban megváltozott a helyzet. Olyan emberek találtak rá erre a csen¬des helyre, akik egy emberközpontú, hagyományokra épülő életmódra vágytak. Az önfenntartó falu és általában a falu legfontosabb jellemzőjének a helyi közösség összetartó erejét tartják. A látszat ellenére nem távolodtak el a mai világtól, egyszerűen megpróbálnak néhány dolgot másképpen csinálni, mint a többség és hiszik, hogy ez a többség javára is válik majd.

Kora tavaszi virágzás 

Elsősorban katolikus családok élnek Visnyeszéplakon, akik a közös lelki életet fontos összetartó erőnek tartják. A vallási ünnepeket és a hozzájuk kapcsolódó szokásokat, mint a karácsony előtti betlehemezés vagy a farsangi mulatságok megtartják, megőrzik. Minden évben Szent Mihály napján búcsút tartanak. Mivel a faluban nincs templom, egy kápolnát szeretnének építeni. A hozzá tartozó harangláb már elkészült. Az éppen ügyeletes harangozó mindennap megkondítja a faluban őrzött 150 éves harangot. (A haranglábat újjáépítették a Faluház mellé, a kép egy korábbi állapotot mutat.)

A Visnyeszéplakkal összeérő Pacsérvisnyén, Ökördi Zsuzsa házának épülő terasza 

                            Vályogtéglából épülő ház Visnyeszéplakon     

 
Csendélet a tornácon a Sápi családnál

Az ide költözött családok elsősorban a régi házakat újították fel hagyományos technikák felhasználásával, természetes anyagokból. Van, akinek döngölt fala van, van aki paticsfalat csinált, és van, aki vályogtéglából építkezett. A falu lakói egymásnak segítve maguk építkeznek, a falakhoz legtöbbször használt vályogtéglákat is saját kezűleg állítják elő.

A gyógynövénygyűjtő és termesztő Andrócki Vera

A falu lakói egy pénz nélküli világot próbálnak megteremteni. Önfenntartásra törekednek, de ez a mai világban maradéktalanul nem valósítható meg. A családok megtermelnek maguknak szinte mindent, amire szükségük van. Mindenkinek van saját zöldségeskertje. A gabonát közösen termelik meg, a faluban megőrlik, majd ki-ki megsüti magának a kenyeret. Mivel vannak olyan dolgok is, amiket nem tudnak előállítani a faluban, valamennyi pénzre is szükségük van. A megtermelt felesleget elcserélik, a falun belül vagy eladják a környéken. Visnyeszéplakról nem jár el senki „valódi” munkahelyre dolgozni, bár néhány fizetett állás van a faluban is, mint a falugondnok vagy a tanítónő.
Az itt lakók úgy élnek, hogy igyekeznek a helyi adottságokat kihasználni. Visnyeszéplak igazi gyümölcsparadicsom: március elejétől december végéig folyamatosan érik valami finomság (cseresznyétől a naspolyáig), sőt, ha a csipkebogyót, a kökényt is beleszámítjuk, akkor egészen februárig. Jó lehetőségek vannak a gyógynövénytermesztésre és gyűjtésre is. Többen foglalkoznak állattartással és az ehhez kapcsolódó tevékenységekkel, például sajtkészítéssel. A méhészkedés is nagyon népszerű elfoglaltság, hiszen a Zselic közismert méhészparadicsom. Sokféle kézműves tevékenység is folyik a faluban, főként saját használatra (szövés, gyertyamártás, kosárkötés stb.), de eladásra vagy cserére is. Található a faluban asztalos, népi ruhakészítő, fafaragó, kovács.

Ökördi Zsuzsa biokecskesajt termékei

Máté László gazda asztalosműhelyében

Fakaptáras, sokcsaládos méhészet

Gyógynövények szárítása Andrócki Veránál

Gyógynövény – menta, Vera kertjében

A szomszédos falu, a magyarlukafai búcsú faedényei

Magyarlukafai árusok 

Koca malacaival Visnyeszéplakon 

Beérett az ökoalma

 
Selmeczi Bori gyermekével a lukafai vásárban

A 90-es évek óta a falu lakossága megháromszorozódott, elsősorban Budapestről költöztek ide fiatal családok. A hagyományokat követő életformának megfelelően a nagycsaládos létformát választották, így ma örvendetesen sok gyerek van a faluban. Követendőnek a hagyományos falusi értékrendet tartják, ennek a világnak a szellemiségét próbálják átalakítani ma is élhető életmódra.
Itt az emberek sokkal szorosabban élnek együtt, mint a városokban, az élet egészen más próbatételek elé állítja őket. Csak egy jól működő közösség tud életképesen megmaradni ilyen feltételek között. Ezért ide olyan családoknak érdemes költözni, akik ténylegesen elkötelezték magukat emellett az életforma mellett. Egy település, egy „önfenntartó falu” létét leginkább az ott élő emberek közösségének erőssége határozza meg. Ha nem „lehelünk lelket” egy faluba, az nemigen fog normálisan működni. Visnyeszéplakon azt mondják, hogy valódi összetartó erő csak a közös hit és az igaz szeretet lehet.

Iluska – a Sápi család ötödik gyermeke

Falubéli lánykák a telefonfülke előtt

Szabadtéri tűzhely és kemence

Energiaszükségletüket részben fedezik megújuló energiákból, de az áramot még hálózatról kapják. Napenergiát használnak vízmelegítésre és például gyümölcsök aszalására. A vastag falú, jól szigetelő vályogházak fűtése gazdaságosan megoldható fatüzeléses kemencével, cserépkályhával. Az ökológiai elvek szerinti víztakarékosság és a szelektív hulladékgyűjtés következtében szinte alig termelődik valódi szemét a településen. A településszerkezet sajátosságai miatt, azaz a szórt épületek miatt a csatornázás vagy közös szennyvíztisztítás nem lehetséges. A keletkező szennyvíz alig tartalmaz kemikáliákat, mivel ügyelnek arra, hogy minél kevesebb vegyszert használjanak a háztartásban. Így a szennyvíztisztítás sok helyen megoldható egymedencés, gyökérzónás tisztítással, ami gyakorlatilag egy kis tó vízinövényekkel, náddal, fűzfákkal.

Famengmunkáló udvar Visnyeszéplak mellett

© Levegő Munkacsoport, Lélegzet c. folyóiratából átvett cikk.
A fotográfus Bernáth Alex, egyesületünk a FÖKKE tagja.