A kisemlősök (azok a szárazföldi, repülni nem képes emlősök, amelyek tömege kisebb, mint 200 gramm) fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémákban.

Fotó: közönséges kószapocok (Arvicola amphibius).

A kisemlősök (azok a szárazföldi, repülni nem képes emlősök, amelyek tömege kisebb, mint 200 gramm) fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémákban, a táplálékhálózatok meghatározó láncszemei (magpredátorok, illetve számos ragadozó madár és emlős zsákmányállatai), nagy produktivitásúak, magas szaporodási rátával jellemezhetőek, így az energiaáramlási folyamatoknak is fontos részvevői. Sok fajuk speciális ökológiai igényű és csak bizonyos típusú élőhelyeken fordulnak elő, így például a vizes élőhelyekhez kötődnek. Magyarországon a kisemlősökhöz 27 faj sorolható, ezek közül három fokozottan védett.

Magyarországon a kisemlősökhöz 27 faj sorolható, amelyek az Insectivora és a Rodentia rendbe tartoznak. Ezek közül három fokozottan védett faj: az északi pocok (Microtus oeconomus mehelyi), amely az országban csupán három helyen fordul elő bizonyítottan (a Kis-Balatonnál, a Szigetközben, valamint a Hanság mocsaras területein), a csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis trizona), valamint a nyugati földikutya (Spalax leucodon). Hazánkban mind a hét Soricidae (cickány) faj védett, míg a rágcsálók közül kilenc. A három fokozottan védett fajra a 2000-es években kidolgozták a fajmegőrzési terveket (Cserkész 2004, Horváth és Gubányi 2005, Németh és mts. 2010). A többi védett kisemlős esetében jelenleg nincsen az egész országra kiterjedő fajszintű program, megőrzési terv. Báldi és mtsai. (1995) munkájában megjegyzi, hogy hazánkban számos kisemlős tekintetében inkább csak a térbeli előfordulásról van adat.

A következő fajok fordulnak elő hazánkban:

- mezei cickány (Crocidura leucodon) - védett
- keleti cickány (Crocidura suaveolens) - védett
- havasi cickány (Sorex alpinus) - védett
- erdei cickány (Sorex araneus) - védett
- törpecickány (Sorex minutus) - védett
- Miller-vízicickány (Neomys anomalus) - védett
- közönséges vízicickány (Neomys fodiens) - védett

- erdei pele (Dryomys nitedula) - fokozottan védett
- mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) - védett
- nagy pele (Glis glis) - védett

- csíkos szöcskeegér (Sicista subtilis) - rendkívül ritka, fokozottan védett

- nyugati földikutya (Spalax leucodon) - rendkívül ritka, fokozottan védett

- csalitjáró pocok (Microtus agrestis) - védett
- mezei pocok (Microtus arvalis)
- északi pocok (Microtus oeconomus) - rendkívül ritka, fokozottan védett
- közönséges földipocok (Microtus subterraneus)
- közönséges kószapocok (Arvicola amphibius)
- vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus)
- mezei hörcsög (Cricetus cricetus) védett

- pirók erdeiegér (Apodemus agrarius)
- sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis)
- közönséges erdeiegér (Apodemus sylvaticus)
- kislábú erdeiegér (Apodemus uralensis)
- törpeegér (Micromys minutus) - védett
- házi egér (Mus musculus)
- güzüegér (Mus spicilegus)

Pirók erdeiegér (Apodemus agrarius)

Az egész világon, így Magyarországon is a természetes és a természetközeli élőhelyek megszűnése, valamint azok feldarabolódása egyre nagyobb kihívást jelent a természetvédelem, valamint a konzerváció biológia számára is (Wilcove és mtsai.. 1986, Báldi 1996). Az ember egyre intenzívebb tevékenysége és az időjárási anomáliák az életterek feldarabolódását és beszűkülését eredményezte. Ezek a folyamatok még inkább szembetűnőek a vizes élőhelyek tekintetében, így mind a természetes (szárazabb, csapadékosabb periódusú időjárás), mind az antropogén beavatkozások (égetés, kaszálás, nem megfelelő vízkormányzás, patakmeder kezelések) hatására könnyen és gyorsan megváltozhatnak. A szűkülő élettér magával hozta a különböző állatfajok, köztük a kisemlősök különböző fajpopulációinak csökkenését és elszigetelődését. A kisméretű, zárt populációkban fokozott evolúciós hatással kell számolni, amelyek csökkentik a genetikai variabilitást, így mind rövid és hosszútávon is veszélyeztetik a fennmaradást.

 A cikk folytatása az Ökológia blogon olvasható >>>>

Ökológia blog

2014. december 12.