"Vízkereszt, Háromkirályok napja, vagy amit akartok...

Holnaptól farsang!

"Hármas csodajellel ékes szent ünnepnapot ülünk: e napon csillag vonja  

a bölcseket a jászolhoz, e napon bor lett a vízből a kánai menyegzőn,  

e napon úgy akarta Krisztus, hogy János megkeresztelje őt, hogy  

üdvözítsen minket, alleluja!"- énekli meg a középkori magyarországi  

rítus az ünnep hármas tárgyát.

A vízkereszt, más néven háromkirályok vagy epifánia egy keresztény  

ünnep, amelyet általában január 6-án ünnepelnek, ám a római katolikus  

egyházban sok helyen a legközelebbi vasárnapra tolják el az egyházi  

ünneplését. (Egyes keleti keresztény egyházak január 6-a helyett  

január 19-én tartják.)

Vízkereszt ünnepe a ,,karácsonyi tizenketted"  

(tizenkét napos ünneplés) utolsó napja és a farsang kezdete.

A magyar vízkereszt kifejezés a víz megszenteléséből,  

megkereszteléséből ered. A víz és a tömjén megszenteléséből alakult ki  

a házszentelés hagyománya is.

A magyarság körében különböző népszokások alakultak ki a századok  

során, amelyek a vízkereszt ünnepéhez kötődnek. Például Ipolytarnócon,  

Litkén és Mihálygergén komoly hagyományok kapcsolódnak ehhez az  

ünnephez.

Megszentelték a vízzel a házakat, az ólakat. A bölcsőre is  

szent vizet hinttek. Házak megszentelésénél alakult ki az a szokás,  

hogy a házakra a három napkeleti bölcs kezdőbetűjét vésték fel, így: G  

+ M + B. Ez egy 15. századi eredetű szokás. A 16. századtól kezdve  

pedig a csillagének éneklése vált az ünnep részévé.

Empifánia-ünnepét a 4. században tartották meg elsőként a korai  

keresztény egyházak. Az epifánia a görög epiphaneia, ????????? szóból  

ered, amelynek jelentése ,,megjelenés" (a ????? ,,megjelenni,  

feltűnni" igéből).  

Január 6-án először Jézus születésnapját,  

karácsonyt ünnepelték. E mellé vették még Jézusnak a Jordán folyóban  

való megkeresztelkedését, valamint első csodatételét is, amikor a  

kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta.

A Születés csodája vagy a  

kánai menyegzőé e tekintetben nem szorulnak külön magyarázatra. Jézus  

megkeresztelése viszont talán igen, mivel nem maga az esemény vagy  

Keresztelő Szent János szavai nyilvánítják ki Jézus istenségét  

keresztény felfogás szerint, hanem a Szentlélek megjelenése és az égi  

hang, mely ,,ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én  

gyönyörködöm." (Mt 3,11-17.)

A Római Birodalom területén december 24-25-én tartott Szaturnália és  

Mithrász-ünnepségek miatt azonban a karácsony átkerült a december 25-i  

időpontra, és ezután a január 6-i ünnep új jelentést kapott.

A  katolikus egyházban elsősorban a háromkirályok imádásának, a keleti  

keresztény egyházakban pedig Krisztus megkeresztelkedésének az  

ünnepévé vált.

A keleti egyházak és a katolikus egyház egyaránt a vízkereszt  

ünnepétől szentelik meg a vizet. A katolikus egyház csak a középkortól  

alakította ki ezt a hagyományát. Egy másik katolikus hagyomány szerint  

a papok fából készült keresztet dobtak a vízbe, majd a hívők a vízbe  

ugrottak érte.

Újévtől Háromkirályok napjáig tartott a koleda, vagyis a házszentelés,  

később egyszerű jókívánságmondó szokás.

Az 1499. évi boroszlói szertartáskönyv szerint a szentelt víz használ  

a dögvész, a méreg ellen, sőt a béka és a mérges férgek ellen is, és  

ha igazi pap szenteli, egész évben nem romlik meg. A víz és a tömjén  

szenteléséből alakult ki a házszentelés, amelyre már Mátyás idejéből  

van emlékünk.

A plébános ezen a napon kezdte meg hívei látogatását,  

beszentelte a házat, számba vette a házbelieket, beszedte a  

lélekpénzt. - A protestáns vidékeken a házszentelés tiltásával is  

találkozunk. Az evangélikus gömöri esperes az 1604. évi vizitáció  

alkalmával meghagyta:

,,Epiphania napján ne járjon a lelkész feszülettel az utcán, mert ez  

botrányos, hanem egyezkedjék inkább híveivel, hogy ezen szertartás  

nélkül is adják meg, amit ilyenkor adni szoktak."

/Kalendárium hu/