Vízkereszt és farsang
A nyugati kereszténységben január 6-án van vízkereszt,
avagy a három királyok ünnepe: ez a karácsonyi ünnepek zárónapja, a
farsangi időszak kezdete.
A keleti kereszténységben a Julián-naptár
szerint január 6-7. a karácsony, és 13 nappal később ünneplik a
vízkeresztet.
Az ünnep liturgiában használatos
elnevezése Epiphania Domini, azaz az Úr megjelenése, a magyar név a víz
megszentelésének szertartásából származik. Vízkereszt a IV. század
végéig a karácsonyt is magában foglalta, ennek elkülönülése után lett
jelentése a napkeleti bölcsek eljövetele, Jézus megkereszteltetése és
Jézus csodatétele a kánai menyegzőn.
Az
evangélium szerint a három királyok (a napkeleti bölcsek) a betlehemi
csillag által vezérelve jöttek keletről Judeába, hogy hódoljanak a
zsidók újszülött királyának.
Először Jeruzsálemben keresték, de Heródes
király Betlehembe utasította őket; ott meglelték a kisdedet, akinek
aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak. A hagyomány szerint nevük
Caspar, Melchior, Balthasar - Gáspár, Menyhért, Boldizsár - volt,
tömjénadományukra a tömjénezés szertartása emlékeztet.
A
vízkereszt második evangéliumi története szerint amikor Jézus
harmincéves lett, elment a Jordán folyóhoz, ahol Keresztelő Szent János
megkeresztelte, ezt követően tanítani kezdett. Ennek emlékére vízkereszt
az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház ilyenkor tömjént
és vizet szentel. A harmadik evangéliumi jelenet: Jézus a kánai
menyegzőn anyja kérésére az elfogyott bor pótlására a vizet borrá
változtatta.
Az ünnepi népszokások közé tartozik a napkeleti
bölcsek látogatását felidéző csillagozás vagy háromkirály-járás. A három
alakot csak gyermekek személyesíthetik meg, legfőbb kelléke a csillag,
amely a három királynak megmutatta az utat Betlehembe. Vízkereszt napján
volt szokás a szentelmények hazavitele: a szenteltvíznek gyógyító
hatást tulajdonítottak. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, a pap
krétával a szemöldökfára írta a házszentelés évét és a G, M, B betűket
(Gáspár, Menyhért és Boldizsár). A hívek meglátogatásának szokása
összekapcsolódott a lélekpénz beszedésével. A vízkereszti népszokásokból
mára leginkább csak annyi maradt, hogy ekkor szokás leszedni a
karácsonyfát.
Vízkereszt napjától a nagyböjt kezdetét jelentő
hamvazószerdáig (idén február 22-ig) tart a farsang, a karneválok ünnepi
időszaka. Ez a közelgő tavasz örömünnepe, egyben a tél és a tavasz
jelképes küzdelmének a megjelenítése. A hamvazószerda utáni napon a
böjtöt még felfüggesztették, hogy a farsangi maradékot elfogyaszthassák,
ez a torkos vagy zabálócsütörtök.
A
magyarság farsangi rítusai és hiedelmei főként a három utolsó farsangi
napra - farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre ("a farsang
farka") - vonatkoznak, amely télbúcsúztató is.
A legjellemzőbb az
álarcos, jelmezes alakoskodás, ma is igen híres a mohácsi busójárás.
Jellegzetes farsangi ételek a káposzta, a disznóhús, a fánk, és ekkor
rendezik a különböző rendű és rangú, társasági és szakmai farsangi
bálokat.
——————————————————————————————————————————– ——————————
Kommentáld!