Sok olyan kérdés van hazánk vízkészletének jövőjével kapcsolatban, melyekre csak megalapozott kutatások eredményeképp adható válasz.

A Balaton Siófoknál. 
Fotó: H. Szabó Sándor

Néhány a kérdések közül: Miért jósolnak Magyarországon is vízhiányt az előrejelzések? Hogyan készülhet fel Magyarország a vízhelyzettel kapcsolatos, már most is észlelhető szélsőséges helyzetekre? Hogyan érintik Magyarországot a Duna vízgyűjtőjén zajló változások? Mit kell tennünk azért, hogy gyermekeinknek is legyen tiszta ivóvize?

A kérdések megválaszolására a Magyar Tudományos Akadémia átfogó víztudományi kutatásokat kezdeményezett. A következő 50-70 évvel foglalkozó, különböző klímaváltozási modellszámítások közös jellemzője, hogy a globális felmelegedés következtében valószínűsítik: a Föld egyik legzártabb medencéjében, a Kárpát-medencében is fokozatosan kiszámíthatatlanabbá, szélsőségesebbé válik az időjárás, azaz gyakrabban fordulhat elő a néhány évvel ezelőtt már megtapasztalt szélsőségek, amikor is egy nagyon csapadékos évet (2010) egy rendkívül száraz év (2011) követett.

Ennek nyomán Magyarországon is felértékelődött a vízkészletek stratégiai szerepe, a korábbiaknál is fontosabbá vált, hogy pontosan tudjuk, mennyi és milyen minőségű vízre számíthatnak a jövendő generációi. A világ egyre több területén fellépő és egyre összetettebb hatású vízválság megelőzése érdekében világszerte olyan beruházásokra van szükség, amelyek rendkívül gyors piacbővülést vetítenek előre. A vízgazdálkodás területén globálisan évente legalább 300-400 milliárd dollár fejlesztésre lesz szükség ahhoz, hogy teljesíthetők legyenek az ENSZ új globális fenntartható fejlődési programjában és a párizsi klímamegállapodásban elfogadott célok. A nemzetközi vízügyi szakmai konszenzus szerint, elsősorban nem azért fenyegeti vízválság az emberiséget, mert elapadnak a bolygó édesvízkészletei, sokkal inkább a vízügyi integráció, azon belül is a kellő intézményi szervezettség és együttműködés hiánya miatt.

A nemzetközi gyakorlat szerint fontos lenne az integrált vízgazdálkodás, ennek pedig feltétele a víz természeti és „társadalmi” körfogásának tudományos megalapozottsága, rendszerszemléletű megközelítése. A víz témájában érintett természet- és társadalomtudósoknak, valamint mérnököknek ezért integrált kutatásokat kell folytatniuk, szorosan együttműködve a gyakorlati vízgazdálkodás intézményrendszerében dolgozó szakemberekkel.

A nemzetközi trendekkel ellentétben a magyar vízgazdálkodás rendszerét az elmúlt évtizedekben inkább az intézmények szétesése jellemezte, bár az utóbbi években már láthatóvá a fokozatos intézményes integráció jelei is. A víztudományok szerepe leértékelődött a döntéshozatalban, jelenleg a vízgazdálkodás tudományos támogatása messze elmarad a kívánatostól – derül ki abból az elemzésből, amelyet a víztudomány helyzetéről készített Lovász László, az MTA elnökének felkérésére egy akadémiai szakbizottság.

Ezen kíván változtatni a Magyar Tudományos Akadémia egy átfogó, országos, multidiszciplináris vízügyi kutatási program megindításával – jelentette be az MTA 187. közgyűlésén az Akadémia elnöke, Lovász László. A program a vízügyi kormányzattal és az egyetemekkel szoros együttműködésben jönne létre, amelyben az Akadémiára – saját kutatóintézeti erőforrásainak felhasználása mellett – a hazai víztudományi műhelyek közötti koordináció feladata hárulna. A cél egy új, alapkutatásokat végző intézményrendszer, a különböző részterületek kutatócsoportjainak együttműködését igénylő multidiszciplináris hálózat fokozatos kiépítése.

Forrás: mta.hu

http://www.ng.hu/Termeszet/2016/05/10/Vizkeszletunk-megovasa-erdekeben