A Magyar Vöröskereszt 1881. évben alakult meg, 1921-től tagja a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének. Tevékenységét a „Háború áldozatainak védelmét szolgáló” 1949. évi négy Genfi Egyezmény, valamint ezek 1977. évi I. és II. Kiegészítő Jegyzőkönyvei alapján végzi, amely egyezményeknek a Magyar Köztársaság részes állama. Együttműködik a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával (ICRC), támogatja a nemzetközi humanitárius jog fejlesztését és ismertetését. Részt vesz a 186 nemzeti társaságot magában foglaló Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége (IFRC) munkájában. Két és többoldalú kapcsolatokat tart fenn a nemzeti Vöröskereszt és Vörösfélhold társaságokkal. Hazánk 2004-es EU csatlakozása óta a Magyar Vöröskereszt tagja az Európai Unió Vöröskereszt szervezeteit magában foglaló, brüsszeli székhelyű Vöröskereszt/Európai Unió Irodának. A Vöröskereszt alapelvei: emberiesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntes szolgálat, egység és egyetemesség.

A vörös kereszt embléma nemzetközi védelme

A Vöröskereszt szervezetek ismertetőjele a fehér alapon nyugvó vörös kereszt. Az embléma mind béke, mind háború idején, a Vöröskereszten kívül csak a nemzetközi egyezményekben felsorolt egészségügyi alakulatok és intézmények, valamint a személyzet és felszerelés jelzésére és védelmére használható a Genfi Egyezményeknek és a Magyar Vöröskeresztről szóló 1993. évi XL törvénynek megfelelően. Az embléma jogosulatlan használata békeidőben szabálysértés, háború idején bűncselekmény.

A Magyar Vöröskereszt helye és szerepe a társadalomban

A Magyar Vöröskereszt taglétszáma: 169.666 fő (2009)
Az önkéntesek száma:  45 945 fő (2009)

A Magyar Vöröskereszt fő feladatai: az élet és egészség védelme, az emberi szenvedés, szociális gondok enyhítése, a betegségek megelőzése, a fegyveres konfliktusok, katasztrófák áldozatainak megsegítése, a Genfi Egyezményekből adódó feladatokban való közreműködés, a nemzetközi humanitárius jog, a Vöröskereszt alapelveinek terjesztése, a társadalmi szolidaritásra nevelés. Feladatai ellátásában - alapelveinek megfelelően – együttműködik a kormányzati és nem-kormányzati szervezetekkel, gazdasági szereplőkkel, valamint a segítségnyújtásra kész magánszemélyekkel. A kormányzat és a hatóságok segítőjeként olyan közfeladatok ellátását is átvállalja, amelyekről a törvényi szabályozás alapján valamely állami szervezetnek vagy önkormányzatnak kell gondoskodnia.