Vannak pillanatok, amikor eldől, hogy győztesek vagyunk-e, vagy vesztesek. Amikor hatalmat kap az erő, a kitartás, a küzdelem. Vannak idők, amikor meg kell harcolnunk az álmainkért. A holnapért, az életért. Vujity Tvrtko, a Life.hu sztárszerzője a győri női kosárcsapat legnagyobb hőséről mesél.
Két hónappal a magyar sportélet egyik legnagyobb sportkatasztrófája után a Győr női kosárlabdacsapatának legsúlyosabb sérültje, Natasa Kovacsevics újra kosarazik. Kevésen múlt, hogy nem halt meg. Most 19 éves.
A lábát térd alatt amputálták. Senki sem szólhatna egyetlen rossz szót sem, ha a magába fordulás sötét magányában gyászolna.
Siratná odaveszett karrierjét, megváltozott életét, a lábát, az álmait. Mondhatná azt, hogy nem akar többé labdát, gyűrűt, hálót, meccset látni. Bármi is a végső döntés, az ő döntése.
Tiszteletben kell tartania mindenkinek. Hiszen egy sugárzó tehetségről, korosztályának egyik legjobbjáról van szó, aki nem sokkal korábban még hazáját képviselte egy világversenyen.
Aztán jött a katasztrófa. Meghalt a szeretett edző, meghalt a klubelnök, minden buszon ülő lány megsérült. Natasa a legsúlyosabban. Abban a pillanatban sok minden véget ért. Mindenki tudta, érezte, hogy nem lesznek fényes diadalok, utolsó másodperces kosarak, nem lesz pezsgőlocsolás, nem lesznek győzelmi bulik. Kosármeccsek után biztosan nem. Az egészből csak a harc, a küzdelem maradt.
Ez a 19 éves kislány egyetlen percre sem adta fel. Két nappal (!) a tragédia után a kórházi ágyán azt mondta: "Értem ne aggódjatok, megyünk tovább!"
Natasa ma újra kosarazik. Egyetlen lábán állva dobál a kosárra.
Amikor legközelebb panaszkodsz, jusson eszedbe ez a kép. És gondolkozz el azon, valóban a te problémád a legnagyobb? És gondolj arra is, hogy igenis, vannak csodák. Ez a lány az élő példája mindennek. Ő maga a csoda.
Mert vannak pillanatok, amikor meg kell harcolnunk az álmainkért.
Ahogy Natasa is teszi...
http://www.life.hu/
Kommentáld!