Afganisztán keleti határvidékén az ország testéből egy különös, csaknem 300 km hosszú, vakbélszerű nyúlvány türemkedik ki, ami kissé északkelet felé tartva a kínai határig ér. Ez a híres-hírhedt Wakhan-folyosó, ami előbb volt politikai fogalom, mint földrajzi elnevezés

Fotó: Péczely Lajos

19. száz

ad elején csak a legmerészebb politikai spekulánsok gondolhatták, hogy hamarosan eljön az idő, amikor az Orosz és a Brit Birodalom olyan közel kerül egymáshoz Ázsiában, hogy elkerülhetetlenné válik a határkérdések megvitatása és írásos rögzítése. Minderre rácáfolva, a két hatalom között hamarosan ádáz és sok évtizedes, hidegháború jellegű küzdelem kezdődött a Közép-Ázsia feletti befolyás megszerzéséért, amit a történelemben Nagy Játszmaként emlegetnek.

A Brit Birodalom északi irányú hódításait a legyőzhetetlen afgánok megállították, Oroszország viszont „nyugodtan” terjeszkedhetett dél felé – tárgyalásokkal és katonai erővel egyaránt: az orosz térhódítást a britek minden mesterkedésük ellenére sem tudták megakadályozni. 1868-ban orosz fennhatóság alá került a Buharai Emírség, ami azt jelentette, hogy az általuk uralt Pamír-vidék is orosz kézre jutott. A „Világ Teteje”, hiszen az Eurázsiai-hegységrendszer legmagasabb bástyájáról van szó, így a térség legfontosabb stratégiai helyszíne is a cári Oroszország protektorátusává vált!

Választási plakát és utcai csevej Sultan Ishkasimban. Az utca nyugalma és az élet egyszerűsége láttán bizsergető érzés tudni, hogy az afgánok mindmáig mennyire büszkék legyőzhetetlenségük mítoszára

Fotó: Péczely Lajos

Az oroszok ott álltak a Pjandzs-folyó jobb partján, alig 20 km-re a Brit Birodalomtól. Miközben az orosz titkosszolgálatok izgalmas mesterkedései zajlottak az indiai területekért is (főleg Kasmírban) – ami Kiplinget is megihlette Kim, az ördöngös című regényében –, mindkét birodalom elérkezettnek látta az időt, hogy a határkérdésekben a szokásjogokon túlmenően is egyezségre jussanak. 1873-ban a brit–orosz megállapodás orosz–afgán határfolyókként ismerte el a Pjandzsot és a Pamírt.

Belbecs, felügyelőkkel. Sultan Ishkasimban határozottan ajánlották, hogy a saját érdekemben regisztráltassam magam az út menti rendőrőrsökön. E formaság egy elmaradhatatlan tea kíséretében történik

Fotó: Péczely Lajos

Két évtizeddel később pedig brit–afgán konszenzusként létrejött a Durand-vonal, ami kijelölte Afganisztán Brit-Indiával közös déli határát – Kínától egészen Iránig. Ezzel máighatóan megszületett a két birodalom között a Wakhan-folyosóként elhíresült ütközőzóna.

A 20. század során aztán a folyosó északi határát előbb a Szovjetunió, majd felbomlása után Tadzsikisztán, a délit pedig Pakisztán örökölte meg.

És bár az itteni klasszikus birodalmakat elfújta a történelem szele, a sokszor távolból szított vallási, politikai és nagyhatalmi indíttatású békétlenség mindmáig megmaradt.