Bizonyos, hogy jön a tavasz! Olyan duzzadtak a rügyek, csak a napsugár bíztató csókjára várnak, s kifeslenek…
Furcsa illatok születnek a játszó szélben, s lüktetve szól a széncinege – nyitnikék… nyitnikék. Roppant energiák feszülnek ilyenkor az égnek, földnek, fűnek, madárnak.
A lobogó napsugárzás végigsímul a fán és gyepen, s a bókoló sárgakombinés sombokron fények tükre, kaleidoszkópja forog; benne fehét hóvirág, sárga szirmok, s kéklő ibolyák. Amit megérint a március delejes energiája, ott rügyek feszülnek, illatok születnek.
Már nagyon vártuk a tavaszt, feledjük a jégcsap csillagát, a pattogó kandalló barátságát.
Vártuk már nagyon… s mikor tüdőnk feszülésén, agyunk kérgén érezzük a jól ismert, mégis titokzatos tavaszi földillatot, ami régről ismerős, mégis új… az új tavasz illat… a semmivel sem hasonlíthatót, a születő gombafonalak fűszerét, a zsendülő zöld klorofillját, a szelek szárnyán érkező áradó vizek muzsikáját, az ibolyák üzenetét.
Ez a tavaszillat… orrunk, fülünk, s szívünk antennái érzik, a titkos energiákból szült márciusi vágyak szédítő keverékét. Mindegyikünknek megvan a maga tavasztükre, mely minden esztendőben újra fényesedik, fölragyog.
Először a nyárfák kezdtek mozgolódni… s egy hajnalon csak kibontják nagy ujjongással halványzöld lobogóikat. A tölgyek még rosszallólag morognak, de már a bodza, meg a kecskerágó nyíltan a nyárfákhoz pártol, és erre óvatosan és egyenként csatlakozni kezdenek a gyertyánok is. A tavasz meg dolgozgat serényen.
…tavasz, mely tele volt örömmel és illattal, madárdallal és újjászületéssel, pillangóval és pattanó rügyek mézgás szagával és ezer mindennel, ami csak egyszer van ezen a világon, és aki azt elmulasztja, az nem láthat, nem szagolhat, nem hallhat és nem érezhet éppen olyant.
Kommentáld!