|
A braunschweigi hercegség pincemesterének fia 1763. november 14-én született Wolfenbüttelben.
A helmstedti egyetem orvosi karán, a freinbergi bányászati akadémián és a göttingeni
egyetemen végezte tanulmányait. Igazi polihisztori képzettségre tett
szert: foglalkozott matematikával, kémiával, fizikával és földrajzzal,
sőt még tudománytörténettel is.
1795–1799 között erdészeti tanár volt a türingiai Walterschausenben. Ezt megelőzően Saarbrückenben gyógyszerészként is dolgozott. 1808-ban került a Selmeci Akadémia
akkor alapított Erdészeti Tanintézetének élére, ahol 1809-ben kezdte el
oktató tevékenységét. Évtizedeken keresztül oktatta az Akadémián tanuló
erdészeket és bányászokat. A magyar erdészeti szakoktatás megalapítója Selmecbányán halt meg 1832. május 25-én.
Munkássága
Wilckenst tekinthetjük az erdészettudomány első professzorának Magyarországon.
Az oktatás érdekében rügy-, lomb-, virág- és maggyűjteményeket állított
össze. Fiziológiai és növénykórtani gyűjteményeket szerzett be,
megtervezte a botanikus kert és a tanulmányi erdő létesítését.
Ötkötetes
erdészettana (Forstkunde) kéziratban maradt. A német nyelvű munka első
kötetében az általános növénytannal, a másodikban az erdészeti növények
ismertetésével, a harmadikban a természetes fatermesztéssel, a
negyedikben az erdőhasználattal (benne mellékhasználatként, többek
között a vadászattal), az ötödikben pedig mesterséges fatenyésztéssel
foglalkozott.
Előadásai az akadémián átfogták az erdészeti tudományok
egészét: az erdészeti tervrajzok és térképek, az építészeti rajzok
készítésén át a jogismeretig és a bányaácsolásig szinte mindent
tanított. Wilckens egyébként Selmecbányát
nem találta a legalkalmasabbnak az Erdészeti Tanintézet számára. Az
intézmény mégis Selmecen maradt, s európai hírűvé fejlődött.
Érdemei az
erdészeti felsőoktatás megteremtésében elvitathatatlanok, és emiatt
különösen fájó, hogy egyetlen korabeli, hiteles ábrázolás sem maradt
fenn róla. Leírásokból azonban ismerjük a tudós tanár egyéb érdemeit is.
Azt például, hogy nemcsak a hallgatókkal, hanem az erdőben,
fűrésztelepeken dolgozó munkásokkal is sokat törődött. „Többször járt el
a felettes hatóságoknál az erdei munkások élet- és munkakörülményei
javításának ügyében. (Még nagybetegen is kijárt a közeli erdőkbe, hogy
intézkedései végrehajtását a helyszínen ellenőrizze.)”.
|
Kommentáld!