A Duna természetes állapota a folyószabályozások miatt radikálisan megváltozott. Ártereinek mintegy 80%-át vesztette el, és az élőhely kapcsolata egyre több helyen szűnt meg a folyóval. Az árvízvédelmi töltések miatt a Duna a többi hazai vízfolyáshoz hasonlóan szinte egyenes csatornaként folyik korábbi önmagához képest, és jelentős medersüllyedés sújtja.

Hazánkban a folyók szabályozottsága ellenére rendkívül gazdag vizesélőhelyek találhatóak a Duna, a Dráva, a Mura és a Tisza mentén, csak a legfontosabbakat említve.

Ezek a vizesélőhelyek az egész Európában eltűnőben lévő ártéri ligeterdők utolsó, így rendkívül értékes foltjai, melyek őshonos fafajok életközösségének adnak otthont.

Az egyre fogyatkozó ősöreg erdők kiemelkedő jelentőségű madárparadicsomok.

A magyar-horvát-szerb határháromszögben él Európa legnagyobb réti sas állománya, mintegy 200 példánnyal, és Európa egyik legnagyobb itt élő fekete gólya állományára is méltán vagyunk büszkék. A Duna hazai, alsó szakaszain pár éve találtak rá az emblematikus halfajnak számító egyik tokfélére, a sima tokra. A tokfélék egykori legnagyobb képviselői, az akár 3 méteresre megnövő vizák viszont a Vaskapu Vízerőmű miatt már nem jutnak el ezekre az élőhelyekre.

Az EU országai már felismerték, hogy a folyók és vizesélőhelyek állapotának megőrzése és javítása kulcsfontosságú a víz mint természeti erőforrás megmentése szempontjából.

Emiatt született meg a folyók és a hozzájuk kapcsolódó élőhelyek állapotának megőrzését is célzó irányelv, mely a Duna menti országok számára egyaránt fontos kötelezettség.

A rendszerváltás óta valamennyi kormány kiállt azért, hogy számos értékes élőhely védelme érdekében a Duna hazai szakaszán ne épülhessen vízerőmű, és ennek választási ígéreteikben is hangot adtak.

A Paksi Atomerőmű bővítésének tervezésekor ennek ellenére most felmerült, hogy a Dunát egy gáttal felduzzasztják, így biztosítva a reaktorblokkok hűtését. Azonban a magyarországi Dunán bármilyen vízlépcső, vízerőmű, ami a folyó vízszintjének jelentős duzzasztását célozza, ezeknek a rendkívüli jelentőségű élőhelyeknek állapotát veszélyezteti.

„Nem kellően nyomós érv, hogy a Duna és annak holtágai, mellékágai a duzzasztással több vizet kapnának, mert a duzzasztott és elgátalt folyó éppen dinamizmusát, ’folyó jellegét’ veszti el” – fogalmazott Gruber Tamás a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programvezetője. „Emiatt új típusú élőhelyek kialakulására már nincs lehetőség, a változatos vízparti élővilág megszűnik, és nem lesz meg az ártéri erdők, üde rétek azon kiemelkedő sokfélesége, ami miatt a Kárpát-medence egykor a vizek paradicsoma volt” –

tette hozzá.

Ma nemzeti parkok találhatóak a Duna mellett, valamint Budapest kivételével a teljes Duna szakasz a Natura 2000 hálózat része.

A WWF Magyarország javaslata szerint a vízerőmű építés helyett a folyó dinamizmusának helyreállításában, a szerepüket nem betöltő partvédő művek, sarkantyúk és szabályozó művek átalakításában kell gondolkodni.

Minderre azért van szükség, hogy azt a keskeny sávot, ami az ártéri vizesélőhelyeinket őrzi, minél változatosabbá tegyük, és több teret adjunk a folyók természetes változatosságának!