Fajvédelmi programjaink legtöbbször terepi munkát jelentenek, szakértőinkkel együtt felméréseket, megfigyeléseket végzünk. Ezt követően adatbázisokat készítünk és megtervezzük az adott faj védelmére vagy egy élőhely helyreállítására irányuló tevékenységeket.

Akad olyan állat amely ugyan nem él hazánk erdeiben vagy vizeiben, de megmentésükért a WWF nemzetközi összefogással, így a mi hozzájárulásunkkal is dolgozik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Óriáspanda

Az óriáspanda a legritkább medvefaj Földünkön. Ma már csak mintegy 1600 óriáspanda él szabadon. Elődeik még Dk-Kína jelentős részén, Burma északi részén és Vietnámban is őshonosak voltak.

Az óriáspandáknak gyakorlatilag nincs természetes ellenségük. Az egyedüli veszélyt az ember jelenti számukra.

 A nagy területeket érintő erdőirtás miatt az óriáspandák élőhelye az elmúlt húsz évben mintegy felére csökkent. (Az egyes pandatelepek nagyon távol esnek egymástól, így gyakran megtörténik, hogy a rövid párzási időszak alatt nem találják meg egymást az állatok. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a pandák eleve nehezen szaporodnak és sok kis panda még azelőtt elpusztul, hogy megérné a felnőttkort.)

Egyre kevesebb a rendelkezésükre álló bambusz. Pedig az óriáspandák étvágya csillapíthatatlan. Egyetlen nap alatt annyi bambuszt képesek megenni, mint testsúlyuk fele. Mivel a bambusz tápértéke igen alacsony, így nagyon sokat kell belőle elfogyasztaniuk. Ez a komoly elfoglaltság akár napi 14 órát is igénybe vesz. A változatosság kedvéért néha más növényeket, ritkán húst is esznek.

A komoly büntetés (10-20 év börtön) és a felvilágosító munka hatására szerencsére már nem vadásszák illegálisan a pandákat. Többször előfordul viszont, hogy a pandák olyan csapdák áldozatául esnek, amit az orvvadászok más állatoknak szántak.

A WWF pandarezervátumok kialakításán és ezek ún. “zöld folyosóval” való összekötésén dolgozik. Támogatja a vadőrök továbbképzését, és a kínai Szecsuán tartomány fenntartható fejlődését. Munkánk során kiemelt szerepet kap a helyi lakosság bevonása.

 

Szibériai tigris

Szibériai tigrisből soha nem élt túl sok a Földön, mivel ezek a hatalmas ragadozók viszonylag nagy vadászterületet igényelnek. Mostanra azonban számuk tragikusan lecsökkent.

Hópárduc

A hópárduc, más néven irbisz bundájának szőrmepiaci értéke miatt a veszélyeztetett állatok közé tartozik.

 

A hópárduc (Unica, unica), más néven irbisz bundájának szőrmepiaci értéke miatt a veszélyeztetett állatok közé tartozik. Az 1960-as években 1000-re csökkent a vadon élő példányok száma. Szerencsére sikerült növelni az egyedszámot, azonban az orvvadászatnak köszönhetően 2005-re már csak körülbelül 4500-7500 állat maradt a Pakisztán és Mongólia közötti területen, és ez a létszám azóta sajnos egyre csökken.

 

A hópárduc Közép-Ázsia hegyvidéki területein élő macskaféle ragadozó. Nyáron a 3500-6000 méteren található fennsíkok és sziklás magashegyek lakója, azonban télire leköltözik 2000 m körüli területekre.

Az elszigetelt csoportokban élő egyedeket a beltenyészet veszélye is fenyegeti, ezért a WWF azon dolgozik, hogy ezek az egyedek kapcsolatba tudjanak lépni egymással, és így képesek legyenek más hópárduc-csoportok tagjaival is párosodni.

Többnyire magányosan él, a januártól március közepéig tartó párzási időszakot, majd a 100 napos terhességet követően az anya a sziklák között vagy barlangban szüli meg 2-3 (esetenként 7) kölykét, melyeket utána egyedül nevel. A kifejlett állatok körülbelül 23-41 kg-osak, testük 1,2-1,5 m hosszú, a farkuk egy méteres. Rövid lábaikat vastag szőrzet borítja, ez segíti őket abban, hogy könnyebben járjanak a hóban. Bundája fekete-fehér, a törzsén és a farkán gyűrű és patkó alakú minták, fején, nyakán és a lábain pettyek találhatók, így álcázza magát a havas terepen.

Vadászterülete akár 10-40 km2 is lehet, ahol általában alkonyatkor vagy éjszaka indul zsákmányszerzésre. Táplálékai közé tartoznak a hegyvidéken élő kecske-, juh- és szarvasfélék, a vaddisznók, de bármilyen állatot megtámad, amit képes elejteni, még akkor is, ha az akár háromszor nagyobb nála. Szükség esetén azonban a rágcsálókkal és a madarakkal is beéri, sőt időnként megtámadja a háziállatokat is. Ha kell, a prédát hosszabb távon követve becserkészi, majd egyetlen csapással leteríti. Akár 16 méteres távolságot is képes átugrani, ami a macskafélék között egyedülálló teljesítménynek számít.

A hópárducnak jelentős kulturális szerepe is van. Ez a ragadozó a nemzeti jelképe Tatárföldnek és Kazahsztánnak. Az egykori Szovjetunióban azokat a hegymászókat, akiknek sikerült az ország mind az öt 7000 méteres csúcsát megmászniuk, a hópárducról elnevezett díjjal jutalmazták. Ugyancsak ezt az állatot választotta jelképéül a Kirgiz Női Cserkészszövetség is. A Himalájában élő népek szellemleopárdnak is nevezik, mivel a természetben ritkán látható.

 

Mocsári teknős

Hazánk egyetlen teknősfaja ma még aránylag nagy számban él tavainkban és holtágainkban. Ám számos veszély fenyegeti fennmaradását.

Egy őshonos páncélos megmentése

A mocsári teknős Magyarországon még nagy számban él, ám a fajt számos veszély fenyegeti. Élőhelyeit gyakran beépítik, és rendszeresen előfordul, hogy a meggondolatlan hobbiállattartók által szabadon bocsátott vörösfülű ékszerteknősök megjelennek a városok, falvak környéki tavakban, és kiszorítják a védett mocsári teknősöket, melyek eszmei értéke 50 000 Ft.

Hód

Visszatért a nagy várépítő. Európa legnagyobb testű rágcsálója 100 év után ismét megtalálható hazánkban.

 

Jegesmedve

 

Az északi jégvidék vándora a jegesmedve, amely a világ legnagyobb szárazföldi ragadozója. Latin neve Ursus maritimus ami „tengeri medvét” jelent. Ez az elnevezés találó erre a csodálatos állatra, hiszen egész életét a vízben, a víz mellett vagy a vízen tölti, miközben jégtábláról jégtáblára úszik. 

Az északi jégvidék vándora a jegesmedve, amely a világ legnagyobb szárazföldi ragadozója. Latin neve Ursus maritimus ami „tengeri medvét” jelent. Ez az elnevezés találó erre a csodálatos állatra, hiszen egész életét a vízben, a víz mellett vagy a vízen tölti, miközben jégtábláról jégtáblára úszik. 

 

Hiúz

Az eurázsiai hiúz Európa legnagyobb macskaféle ragadozója, amely a Kárpátok nehezen megközelíthető erdőségeiben ma is fontos szerepet tölt be az erdei életközösségek működésében. A mintegy 1 m hosszúságú, 25 kg súlyt elérő hiúz a 19. századig kontinensünk nagy részén, még a síkságokon is előfordult. Az erdőterület csökkenése, átalakítása és a faj kíméletlen vadászat oda vezetett, hogy ez az emberre ártalmatlan, természetvédelmi szempontból kulcsfontosságú hiúz Európa számos országából kipusztult. Magyarországon 1915 és 1983 között nem láttak (és nem ejtettek el) egyetlen példányt sem, így az eltűnt fajok listájára került.

 

 

Hiúz

 

 

A hiúz gyors és hatékony ragadozó, amely kordában tartja az erdei növényevők (őz, szarvas, muflon, zerge) elszaporodását. „Munkáját” kiválóan segítik hosszú, gyors futásra és ugrásra egyaránt alkalmas végtagjai, melyek (csakúgy, mint rövid farka és bojtos füle) jól felismerhetővé teszik. Széles talpaival a havon is kiválóan mozog. Jellegzetes „pofaszakálla” a hallásban segíti, mivel legapróbb neszeket is felerősíti. A vadászó hiúzok nélkül az erdei növényevők száma könnyen gyorsuló növekedésnek indul. Ennek eredménye a növényzet szinte teljes „tarra rágása”, ami nem csak az erdők felújulását gátolja, de a lágyszárú növényzet és az azon élő állatok létfeltételeit is csökkenti. A hiúzok selejtezik is a vadállományt, ami annak jobb egészségi állapotát tartja fenn.   A hiúz felbukkanása a Kárpátok magyarországi területein, vagyis az Északi-középhegységben annak köszönhető, hogy a vadászat korlátozása miatt a szlovákiai állomány néhány egyede távolabb is elmerészkedett. Sajnos nálunk azonban nem találhatók a hiúz számára elengedhetetlen nagy kiterjedésű „vadonok”, ahol a gazdálkodás és a turizmus zavarásaitól védett helyzetben lennének. A fokozottan védett macskaféle illegális vadászata ugyancsak hozzájárul, hogy a faj létszáma az elmúlt negyedszázad során sem lépte túl a 10-15 egyedet.   A WWF Magyarország korábbi, a nagyragadozók megismerését, megismertetését célzó programjai után elsősorban a megfelel ő élőhelyek létrehozásán keresztül segít a hiúz visszahonosításában. Célunk, hogy Magyarországon legyenek a hiúzok számára megfelelő, nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőterületek. A hiúz visszatértével nem csak egy, hanem akár sok száz olyan erdei állat- és növényfaj helyzete javulhat, amelyek a természetes állapotú erdőhöz kötődnek.   Jelenleg az Aggteleki Nemzeti Park kutatóival működünk együtt, akik évek óta figyelemmel kísérik a hiúz hazai jelenlétét. A megfelelő nyomkövető eszközök beszerzése az egyik legfontosabb célkitűzés, mivel a hagyományos nyomkeresés csak télen teszi lehetővé a hiúz megfigyelését. Rádiótelemetriás nyakörvek, hőkamerák és mozgásérzékelő kamerák nagyban segítenék a munkát. Néhány egyed megjelölése azért is fontos lenne, mert a hiúzra irányuló orvvadászatot felderíthetővé teszi, ami hozzájárulhat e törvényszegő tevékenység visszaszorulásához. A nemzeti parki szakemberektől rendszeresen kapunk híreket a hiúzok megfigyeléséről, amit mi a honlapunkon osztunk meg olvasóinkkal. Reményeink szerint a nagyobb nyilvánosság ráirányítja a figyelmet a faj védelmének fontosságára.

A hiúz gyors és hatékony ragadozó, amely kordában tartja az erdei növényevők (őz, szarvas, muflon, zerge) elszaporodását. „Munkáját” kiválóan segítik hosszú, gyors futásra és ugrásra egyaránt alkalmas végtagjai, melyek (csakúgy, mint rövid farka és bojtos füle) jól felismerhetővé teszik. Széles talpaival a havon is kiválóan mozog. Jellegzetes „pofaszakálla” a hallásban segíti, mivel legapróbb neszeket is felerősíti. A vadászó hiúzok nélkül az erdei növényevők száma könnyen gyorsuló növekedésnek indul. Ennek eredménye a növényzet szinte teljes „tarra rágása”, ami nem csak az erdők felújulását gátolja, de a lágyszárú növényzet és az azon élő állatok létfeltételeit is csökkenti. A hiúzok selejtezik is a vadállományt, ami annak jobb egészségi állapotát tartja fenn.

A hiúz felbukkanása a Kárpátok magyarországi területein, vagyis az Északi-középhegységben annak köszönhető, hogy a vadászat korlátozása miatt a szlovákiai állomány néhány egyede távolabb is elmerészkedett. Sajnos nálunk azonban nem találhatók a hiúz számára elengedhetetlen nagy kiterjedésű „vadonok”, ahol a gazdálkodás és a turizmus zavarásaitól védett helyzetben lennének. A fokozottan védett macskaféle illegális vadászata ugyancsak hozzájárul, hogy a faj létszáma az elmúlt negyedszázad során sem lépte túl a 10-15 egyedet. 

A WWF Magyarország korábbi, a nagyragadozók megismerését, megismertetését célzó programjai után elsősorban a megfelelő élőhelyek létrehozásán keresztül segít a hiúz visszahonosításában. Célunk, hogy Magyarországon legyenek a hiúzok számára megfelelő, nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőterületek. A hiúz visszatértével nem csak egy, hanem akár sok száz olyan erdei állat- és növényfaj helyzete javulhat, amelyek a természetes állapotú erdőhöz kötődnek.

Jelenleg az Aggteleki Nemzeti Park kutatóival működünk együtt, akik évek óta figyelemmel kísérik a hiúz hazai jelenlétét. A megfelelő nyomkövető eszközök beszerzése az egyik legfontosabb célkitűzés, mivel a hagyományos nyomkeresés csak télen teszi lehetővé a hiúz megfigyelését. Rádiótelemetriás nyakörvek, hőkamerák és mozgásérzékelő kamerák nagyban segítenék a munkát. Néhány egyed megjelölése azért is fontos lenne, mert a hiúzra irányuló orvvadászatot felderíthetővé teszi, ami hozzájárulhat e törvényszegő tevékenység visszaszorulásához. A nemzeti parki szakemberektől rendszeresen kapunk híreket a hiúzok megfigyeléséről, amit mi a honlapunkon osztunk meg olvasóinkkal. Reményeink szerint a nagyobb nyilvánosság ráirányítja a figyelmet a faj védelmének fontosságára. 

 

Támogasd Te is hiúz fajvédelmi programunkat azzal, hogy örökbefogdsz egy hiúzt! A részletekért kattints ide.

 

 

Vadló

A Przsevalszkij vadlovat, a háziló legközelebbi rokonát soha nem tudták sikeresen háziasítani, így megmaradhatott igazi vadlónak.

 

 

Vadló

 

A Przsevalszkij-vadlovat (Equus ferus przewalski) más néven mongol vadlónak vagy takhinak is nevezik. A háziló legközelebbi vadon élő rokonát soha nem tudták sikeresen háziasítani, így megmaradhatott igazi vadlónak. Nevét egy orosz tábornokról, Nikolai Przsevalszkijról kapta, aki 1881-ben elsőként írta le ezt az állatot a természettudomány számára.

 

Húsuk és bőrük is értékes volt, és olyan intenzíven vadászták, hogy Mongóliában az 1960-as években ki is pusztult. Ekkor már csak két állatkertben, Münchenben és Prágában élt fogságban néhány példányuk. Az állatkerti egyedekkel 1977-ben szaporítóprogramot indítottak, melynek célja, hogy a faj fennmaradjon és visszatelepítsék eredeti élőhelyére. Ennek köszönhetően 1992-ben 12 lovat engedtek szabadon Mongóliában a WWF közreműködésével. Számuk azóta ha lassan is, de növekszik, így az IUCN vörös listáján a mongol vadló már nem a "vadonból kihalt" státusszal szerepel, hanem a "veszélyeztetett" fajok közé tartozik.

 

A Przsevalszkij-vadló háziasított rokonához képest zömökebb testfelépítésű és a lábai is rövidebbek. Magassága általában 1,3 m, hosszúsága 2,1 m, farkának hossza 90 cm. Szőrzetének színe hasonlít a háziló szürkésbarna színéhez, a sörény környéke sötétbarna, a hastájék sárgásfehér. Lábai gyakran halványan csíkozottak.

Ezek a lovak a vadonban csoportokban élnek, amelyek egy domináns ménből, néhány kancából és azok csikóiból állnak. A csoportok territóriumot tartanak fenn, melyen belül a ménes akár napi 5-10 km-t is megtehet, miközben legelnek, isznak, sárfürdőznek és alszanak.

A világ legnagyobb szaporító programja az ukrajnai Askaina Nova-ban folyik, de Magyarországon, a Hortobágyi Nemzeti Parkban is folynak kutatások a szabadon élő vadlovak populációinak tulajdonságairól. Aki tehát szeretné megismerni a Przsevalszkij-vadlovakat, nem kell Mongóliába utaznia, elég ha ellátogat a Hortobágyra, ahol a nemzeti parkban félvad körülmények között megtekintheti őket.

 

Delfin

 

A delfin halakkal táplálkozó ragadozó vízi emlős állat. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Összesen 50 fajuk hét családot alkot: a tengerekben élő delfineket három családba soroljuk, az édesvízi folyami delfinek családjába pedig további négy delfincsalád tartozik.

A delfin halakkal táplálkozó ragadozó vízi emlős állat. Különleges képességük, hogy a visszhang alapján tájékozódnak. Összesen 50 fajuk hét családot alkot: a tengerekben élő delfineket három családba soroljuk, az édesvízi folyami delfinek családjába pedig további négy delfincsalád tartozik.

 

 

Delfin

 

 

A delfinek csoportokban élnek, egyes csoportok egyedszáma a 40-et is elérheti. A csoport tagjai összehangoltan, közösen vadásznak. A delfinek társas lények, az emberekkel is gyakran kerülnek interakcióba, azonban éppen az emberi jelenlét jelenti a legnagyobb veszélyt a számukra. A delfinek tömeges halászata miatt a faj mára veszélyeztetté vált. Az úgynevezett lebegő hálók módszerrel történő halászat során rengeteg delfint ejtenek el világszerte. Emellett jelentős számú delfin gabalyodik bele és fullad meg azokba a hálókba is amelyeket más halak elejtésére feszítenek ki. Legnagyobb veszélyt a klímaváltozás jelenti számukra. A globális felmelegedés miatt a világtenger hőmérséklete is folyamatosan emelkedik, ami azt eredményezi, hogy a plankton élőlényei elpusztulnak. A plankton hiányéban a kisebb halak is éhen halnak, így a delfinek is egyre kevesebb táplálékhoz jutnak.  A WWF Tengervédelmi Programja során folyamatosan küzd a delfinek megmentéséért. Tudósok, ökológusok, politikusok és jogászok bevonásával közel 40 országban tevékenykednek különböző tengeri régiók megmentéséért. Az elmúlt 30 évben a WWF munkájának is köszönhetően 200.000 négyzetkilométernyi tenger, óceán és parti régió került védelem alá.

A delfinek csoportokban élnek, egyes csoportok egyedszáma a 40-et is elérheti. A csoport tagjai összehangoltan, közösen vadásznak. A delfinek társas lények, az emberekkel is gyakran kerülnek interakcióba, azonban éppen az emberi jelenlét jelenti a legnagyobb veszélyt a számukra.

A delfinek tömeges halászata miatt a faj mára veszélyeztetté vált. Az úgynevezett lebegő hálók módszerrel történő halászat során rengeteg delfint ejtenek el világszerte. Emellett jelentős számú delfin gabalyodik bele és fullad meg azokba a hálókba is amelyeket más halak elejtésére feszítenek ki.

Legnagyobb veszélyt a klímaváltozás jelenti számukra. A globális felmelegedés miatt a világtenger hőmérséklete is folyamatosan emelkedik, ami azt eredményezi, hogy a plankton élőlényei elpusztulnak. A plankton hiányéban a kisebb halak is éhen halnak, így a delfinek is egyre kevesebb táplálékhoz jutnak. 

A WWF Tengervédelmi Programja során folyamatosan küzd a delfinek megmentéséért. Tudósok, ökológusok, politikusok és jogászok bevonásával közel 40 országban tevékenykednek különböző tengeri régiók megmentéséért. Az elmúlt 30 évben a WWF munkájának is köszönhetően 200.000 négyzetkilométernyi tenger, óceán és parti régió került védelem alá.

 

 

Szürkemarha

A magyar szürke valódi hungarikum, Magyarországon őshonos, törvényileg védett háziállat. Szilajságával, szépségével és őserőt sejtető megjelenésével az egész világon ismert alföldi jellegzetességek egyike.