Az erdőket a trópusokon fenyegeti a legtöbb veszély. Sok országban jelenleg is drámai ütemben folyik az esőerdők irtása, főként azért, hogy újabb és újabb területeket nyerhessünk legelőnek, vagy különféle ültetvényeknek.

Az erdőirtások egyik jelentős frontvonala ma Délkelet-Ázsiában, a Mekong medencében húzódik. Ezért döntött úgy a WWF vezetése, hogy az erdőkkel kapcsolatban évente megrendezett szakmai találkozót Kambodzsában, a régió egyik leghátrányosabb helyzetben lévő országában rendezi meg.

A találkozóra szokás szerint a világ minden tájáról érkeztek szakemberek. Többek között Brazíliából és Peruból, ahol a WWF újabb és újabb védett területeket igyekszik kialakítani az Amazonas-medence őserdejének védelmére. Szintén a védett területekért, vagy éppen az erdőgazdálkodás törvényességének megteremtéséért küzdenek Kamerunban és a Kongói Demokratikus Köztársaságban – Afrika legnagyobb, trópusi erdőterületén. Érkeztek kollégák az orosz Távol-Keletről, ahol a tigrisek orvvadászata és az illegális fakitermelés ellen harcolnak, és természetesen a délkelet-ázsiai „vendéglátók” sem hiányoztak, akik Thaiföldtől Indonéziáig a világ legrégibb, és leg-fajgazdagabb esőerdőit igyekeznek – részben –  megmenteni az utóbbi években egyre nagyobb lendületet kapó fejlesztések, és a hatalmas területeket borító olajpálma ültetvények kialakításával szemben. Sokan érkeztek a fejlett országokból, ahonnan a legjelentősebb céges és magán támogatások érkeznek a természeti értékek védelmére és fenntarthatóság kiépítésére. A Kárpátok régióját egy erdélyi kollégával ketten képviseltük.  Az előadások és csoportos értekezletek többsége a védett területek kezelése valamint a fenntartható erdő- és ültetvénygazdálkodás témái köré szerveződött. Sok szó esett a kihalóban lévő fajok – tigris, orrszarvúak - védelméről, a klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatásairól, vagy a bio-üzemanyagok használatáról.

A szakmai értekezletet fakultatív terepi kirándulások követték. Ellátogattunk Kambodzsa középső részén a Kulen-hegyre, amely zárt erdejével szigetként magasodik a megművelt táj fölé. Kambodzsa 1990 és 2010 között erdeinek 22%-át veszítette el. (Ez mintegy 2,8 millió hektár, ami több mint Magyarország teljes erdőterülete.) A Kulen-hegy erdejének megmaradását nagyban segítette, hogy ősi szent helyet: hinduista, később buddhista vallási zarándokhelyet vesz körül. A trópusi erdőben néhol hatalmas fák törték át a lombsátort, combvastagságú liánok és fánlakó növények gazdagították a képet. Az ösvényt helyenként bozótvágó eszközökkel kellett járhatóvá tenni, máskor pedig olyan háló alatt óvatoskodtunk át, amiben a mi szarvasbogarunkhoz hasonló méretű pók várta a zsákmányát.

Kambodzsában elkerülhetetlen meglátogatni a híres Angkor templomait és városfalait. E páratlan kulturális emlékhely a kőből épült templomok és az esőerdő fáinak sajátos harmóniáját képviseli. A fák körülnövik, megemelik a hatalmas faragott kőtömböket, a falakon majmok – főként jávai makákók – tanyáznak. A Világörökségi helyszínen emberi közösségek – kisebb falvak – is találhatók a romok közötti erdőkben.

A megbeszélések közötti szünetekben gyakran esett szó a térség egyik legnagyobb – jelen pillanatban is „égető” – környezeti problémájáról, az indonéziai esőerdők pusztításáról. A Szumátrán és Borneón zajló folyamatos erdőégetések miatt minden évben füstköd lepi el a térség országait, amely idén, a szokatlanul száraz nyár miatt rendkívüli légszennyezést okoz. Iskolákat kell bezárni, rendezvényeket lemondani, miközben emberek százezreit kezelik különféle megbetegedések következtében. Rövid látogatást téve Malajzia legdélebbi tartományaiban mi is meggyőződtünk a füstköd hatásairól. Az ég szürke, délután szinte alig látni, és ha a vidéket járjuk, mindenhol csak olajpálma és olajpálma. Malajzia már túl van azon a folyamaton, amely Indonéziában még javában zajlik, és ahonnan ma a füst száll. Szerencsére a monszunesők időközben megérkeztek, és a légszennyezés enyhül, ám a becslések szerint januárig nem szűnik meg. Jövő nyár végén pedig ismét füstködbe borul a trópusi táj.