Az új évszak beköszöntével kizöldül az erdő, és a tél végén elvégzett fakitermelési munkák is befejeződnek. A Hűvösvölgy környékén készítettük a soron következő fotókat, ahol a Pilisi Parkerdő az állami erdők kezelője.

Pár napja még alig látszottak a nyomai, ma már senkinek nem lehet kétsége: megérkezett a Tavasz. Télen, hó mentes időben csak a zöldellő mohapárnák és a borostyán törik meg a nyugalomba vonult erdő egyenletes, szürkésbarna színvilágát

Majd hirtelen megjelennek az első tavaszi virágok: a hóvirág, a keltikék, ibolyák, szellőrózsák, a kontyvirág, vagy a salátaboglárka. Velük egy időben kezd sárgán virágozni a húsos som, majd lassan a cserjék friss levelei is kibomlanak az ágakon. Mostanában itt tart a Természet a Hűvösvölgyi Nagyrét környékén – legalább két héttel előrébb jár, mint egy átlagos évben. A szeszélyes április idén mintha márciusban jelentkezne. A következő napokban az aljnövényzet további fajok megjelenésével gazdagodik majd, miközben a lombkoronaszintben még csak nyomai látszanak az ébredésnek. Az erdő „lentről felfelé” zöldül ki.

A Nagyrét környéki erdei utak mentén még sok helyen láthatók a téli fakitermelés után felhalmozott farakások – az ún. sarangok.

Maradnak, amíg eladásra nem kerül a faanyag – leginkább tűzifának. A kitermelésükhöz a Pilisi Parkerdő néhány éve egy különleges módszert alkalmaz a Budai-hegyvidéken, ami lehetővé teszi, hogy az élővilág és a kirándulók minél kevesebbet vegyenek észre a munkálatokból. Az ún. szálaló erdőgazdálkodás lényege, hogy a fákat egyenként vagy kis csoportokban vágják ki, így alig van látható nyoma a fakitermelésnek. Kis ablakok, „lékek” keletkeznek csak a lombsátorban, amit az erdő a következő évek során könnyedén benő.

Ennek következtében nem jönnek létre nagy vágásterületek, ráadásul az erdő változatos korosztályúvá és szerkezetűvé válik. Idős fák, egy-egy halott fa is maradhat egy ilyen módon művelt erdőben – ami rendkívül fontos jó néhány növény- és állatfaj számára. Idén sok feketefenyőt kellett kivágni – szürkés, durván pikkelyes törzsükről könnyen felismerhetők – aminek az az oka, hogy ez a tájidegen fafaj hamar elpusztul a mi éghajlatunkon. Ha nem vágják ki, akkor is elhal a legtöbb egyed, amelyek többnyire utódokat sem hagynak maguk után. A helyükön azonban néhány év alatt felnőnek az őshonos tölgyek, gyertyánok, amelyek fennmaradása már hosszú távon biztosított.

Negatív élményekkel is gazdagodtunk a rövid séta során. A Pilisi Parkerdővel néhány éve közösen kialakított tanösvényünk egyik tábláját a felismerhetetlenségig összefirkálták a műfaj hódolói. Szerencsére kevés információs táblát tesznek tönkre a vélhetően inkább városi környezethez szokott „alkotók” – az utaktól pár lépés távolságra levőket már figyelemre sem méltatják.

Szomorú látvány volt a Gyermekvasút szomszédságában néhány koronájától megfosztott idős fa is. Úgy tudjuk, hogy ez a terület a Gyermekvasúthoz tartozik; ők rendelték meg a fák megcsonkítását. Nyilván biztonsági okokra bármikor lehet hivatkozni, ettől még sajnálhatjuk, hogy a Budai-hegyvidék egykor talán legimpozánsabb csertölgye ma nem más, mint egy szomorú torzó. Nem volt más lehetőség?

Vajon miért nem jut minden forgalmas helyen álló fa erre a sorsra?

Szerencsére idős és különleges tájképi értékű fákkal ma még lehet találkozni a Budai-hegyvidéken. Ezzel kapcsolatban a következő írásunkat ajánljuk: http://www.wwf.hu/erdok__/1/a-normafa-vedelmeert_

Gálhidy László terepi beszámolója