Xántus János, csíktaplocai (1825. okt. 5. Csokonya – 1894. dec. 13. Bp.): világutazó, etnográfus, természetkutató, az Állatkert első ig.-ja, l. akad.-i tag. – Apja, ~ Ignác a Széchenyi-család Somogy m.-i birtokainak jogi ügyintézője, 1828-ban Somogy vm. főügyésze volt.

1873-ban megnősült, de fél év után elvált. 1886-ban ismét megnősült. – Pécsett, 1844-45-ben magánúton kiváló eredménnyel végezte el a jogtudomány két évfolyamát, 1847-ben Pesten ügyvédi vizsgát tett. – 1848 nyarán a nemzetőrség lelkes szervezője volt Somogyban, majd tüzér a pákozdi ütközetben. Ezután a komáromi erődvárban lett tüzér főhadnagy. Egy felderítés során Érsekújvár térségében fogságba esett (1849. febr. 4.). Pozsonyba toloncolták, majd egy cseho.-i fogolytáborba került, ahol besorozták az osztrák hadseregbe közlegénynek. Csapatától kalandos körülmények között kétszer is megszökött, majd 1850-ben Londonba emigrált.

A magyar emigráción belüli nézeteltérések miatt 1852. máj. 8-án továbbment az Egyesült Államokba, ahol újságkihordó, matróz, boltossegéd, könyvkereskedő, zongoratanár, gyógyszerész, nyelvtanár és csatornaásó volt. 1852. jún. közepén érkezett New Yorkba, majd rövid ott tartózkodás után Saint Louisba ment és fél évig alkalmi munkákból élt. 1855-ben az Egyesült Államok kormánya megbízásából a Kansas tartomány felmérésére küldött bizottság tagja volt, majd a Smithsonian Institute is gyűjtésekkel bízta meg.

1857-ben ismét az Egyesült Államok kormánya, Kalifornia D(-i) részének kutatásával bízta meg. Amerikai élményeiről, utazásairól leveleket írt családjának, akik időközben Győrbe költöztek. E leveleket Prépost István hírlapíró – ~ jóváhagyásával – Pesten, 1858 nyarán megjelentette Levelek Éjszakamerikából c.-mel (1858). E levélantológia 37 levelet tartalmaz az 1852. dec. 1. és 1857. júl. 5. közötti időszakból. (Ezek a levelek nem nyújtanak biztos támpontot arról, hogy hol is járt valójában, de valószínű, hogy akkora utat, amekkoráról említést tesz, nem járt be). A könyvnek nagy visszhangja támadt, igazi siker lett.

1853. márc.-ban New Orleansba ment, ahol több mint egy évig időzött. Ezután a magyar emigránsok által alapított Új Budán (ma: Davis City, Iowa) akart letelepedni. 1854. aug. közepén ért ide. Itt összekülönbözött a település egyik vezetőjével, Madarász Lászlóval (aki 1848-49-ben az Országos Honvédelmi Bizottmányban a rendőri ügyek felelőse volt) és 1855. aug.-ában visszatért Saint Louisba, ahol belépett az amerikai hadseregbe. 1857. febr.-jában átvezényelték a Kalifornia állam D(-i) részén fekvő Fort Tejonba. Itt a tud.-an addig földolgozatlan táj növény- és állatvilágát rendkívüli alapossággal tárta fel. Utazásai során külön figyelmet szentelt a helyi bennszülött népek – az indiánok – megfigyelésére, leírására.

Később megbízást kapott, hogy a Kalifornia-i félsziget D(-i) részén lévő Szt. Lukács fokon szereljen fel és irányítson egy tengerkutató állomást. Amerika és Ausztrália között 89 szigetet és zátonyt fedezett fel. 1858 őszére elkészült az Utazás Kalifornia déli részeiben c. kötet kézirata, mely 1860 elején jelent meg Pesten. Munkássága és ismertsége alapján Karl May engedélyt kért ~tól, hogy Winnetou történeteiben, Old Shatterhandot róla mintázhassa meg. Az engedélyt megkapta.

1859. dec. 22. és 1861. dec. 22. között Északamerikai levél c., 12 részből álló színes levél-tudósítás jelent meg a Győri Közlönyben. Publikációi, állat- és növénytani gyűjtőmunkájának elismeréséül a MTA 1859. dec.-ben l. tagjává választotta.

1861. nov. 18-án érkezett vissza Győrbe, családjához és magával hozott mintegy 20.000 állatot és közel 1.000 természettud.-i munkát. Nemzeti hősnek kijáró tisztelet és ünneplés vette körül. A pesti ünnepségekből politikai demonstrációk lettek, az ifjúság nem a világjáró tudóst, hanem a szabadságharcos ~t ünnepelte.

Győr m. a törv.hatósági biz. tiszteletbeli tagjának választotta. A helyi kaszinóban nagysikerű előadássorozatot tartott a Győrvidéki Gazdasági Egylet tagjainak, akik közfelkiáltással szintén megválasztották tiszteletbeli tagnak. Közben megjelentette a Győri Közlönyben a nyugat-mexikói utazásairól készült leveleit. 1862. jan. 27-én a MTA-ban tartott székfoglalót Adatok a tenger természettani földiratához c.-mel. 1862. jún. 22-én visszautazott New Yorkba. 1862 dec.-ében az USA mexikói konzuljának nevezték ki. 1863 júl.-ban konzuli állásából felmentették és hajóbiztosítási ügynökként tevékenykedett. Ekkor értesítette itthonról Rómer Flóris, hogy megválasztották a pesti állatkertet szervező biz. elnökének. 1864. júl. 16-án ismét hazajött.

Megromlott egészsége miatt Ó-tátrafüredre utazott (a tiszteletére itt egy forrást ~-forrásnak neveztek el) gyógykezelésre, majd erdélyi körutat tett, meglátogatta Csíktaplocán rokonait. Győrött megírta a Magyar gőzhajózás érdekében c. értekezését, mely a Győri Közlönyben jelent meg négy részben (1865).

Vállalkozásait kudarc kísérte, közben ellentmondást nem tűrő személyisége és szenvedélyes, ám sértő modora következtében bizalmatlan légkör alakult ki körülötte. 1865 őszén Pestre költözött majd ő lett az Állatkert első ig.-ja, aminek tervrajzait is ő készítette.

1868 végén Eötvös József vallás- és közoktatási min. támogatásával részt vett egy osztrák-magyar kelet-ázsiai kereskedelmi expedícióban, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Természetrajzi Oszt.-a számára tárgyakat vásároljon, gyűjtsön. Az expedícióban résztvevő hajók osztrák tisztikara és az osztrák tudósok igyekeztek az utazást Ausztria számára kisajátítani, ezért ~ 1868. okt.-ben megvált az expedíciótól és a továbbiakban, mint a magyar vallás- és közoktatási min. önálló gyűjtője folytatta útját. Jáva szigete, Sziám, Kína, Japán után egyedül folytatta útját Borneóba.

A több mint kétéves expedíció alatt 2533 tárggyal gazdagította a múzeumot. Ezek közül 5 szingapúri koponyát ma a Magyar Természettudományi Múzeum őriz. Tud. munkája során nagy mennyiségű állattani, növénytani és néprajzi anyagot gyűjtött, mellyel a Magyar Nemzeti Múz. gyűjt.-ét gazdagította. A néprajzi gyűjtéséből jött létre a Magyar Nemzeti Múz. önálló Néprajzi Oszt.-a. Ennek lett 1872-től az őre lett, majd 1873-ban ig.-őre. Önálló Néprajzi Múz. megalapításán munkálkodott, amely csak élete alkonyán valósulhatott meg.

A Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója volt, 1890-ben alelnökké is megválasztották. 1892-ben a Néprajzi Társaságnak is az elnöke lett. Írt magyar, angol, spanyol, német és latin nyelven. Elborult elmével, 69 éves korában hunyt el, hamvait a Kerepesi temető díszsírhelyén helyezték örök nyugalomra.

1951-ben Győrött, múz.-ot neveztek el róla. Munkásságának eredményeit számon tartja a néprajztudomány, a muzeológia, a természettudomány és a geográfia.

F. m.: Xántus János levelei Éjszakamerikából (Pest, 1858); Utazás Kalifornia déli részeiben (Pest, 1860); Egy vadászati kirándulás Nyugat Mexikóba (Pest, 1866); A közoktatási miniszter megbízásából 1869-70-ben Keletázsiában országos költségen gyűjtött s a M. N. Múzeumban ideiglenesen kiállított népismei tárgyak leíró sorozata (Pest, 1871); Vezető a Magyar Nemzeti Múzeum népismei gyűjteményében (Bp., 1874); Néhány hét Ceylon szigetén. (Budapesti Szemle 1877-78); Borneo szigetén (Győr, 1879); Úti emlékek Singapore és vidékéről (Győr, 1879).

Irod.: A Pallas Nagylexikona. 16. köt. (Bp. 1893-97); György A.: X. J. (Földrajzi Közlemények 22(9), 1894, 377–381.); Mocsáry S.: Emlékbeszéd X. J. lev. tagról. (MTA emlékbeszédek 9(9), 1899); Révai nagy lexikona. 19 köt. (Bp., 1926); Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái. 14. köt. (Bp. 1914); Madden, M. H.: X. Hungarian naturalist in the pioneer West. (Palo Alto, 1949); Allodiatoris I.: X. J. (Bp., 1955); Sándor I.: X. J. amerikai néprajzi tanulmányai. (Néprajzi Értesítő 39, 1957, 159–181.); Könnyű L.: John X. Hungarian geographer in America. (Köln, 1965); Magyar életrajzi lexikon. 2. köt. (főszerk. Kenyeres Á. Bp., 1967-69); Könnyű L.: A világjáró X. J. Amerikában. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok 7, 1989); Magyar utazók lexikona. (szerk. Balázs D. Bp., 1993); Győri életrajzi lexikon. (szerk. Grábics F. Győr, 1999. – Bibl.: Sándor I: X. J. (Bp. 1970).

Makra Szabolcs

(Csanádi Dávid – Csorba Gábor – Makra Szabolcs – Selmeczi Kovács Attila – Tóth László: Xántus János. – In: Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest : Pulszky Társ. – Tarsoly K. p. 961–963.)