A Pozsonyi Évkönyvek szerint 1019-ben templomot szenteltek fel Szent Adorján tiszteletére a nyugat-dunántúli Zalaváron. Ám míg a magyar egyháztörténet számára ez az időszak az alapítások kora volt, az egykori Mosaburgban (a 9. században Zalavár területén lévő fejedelmi, püspökségi és apátsági székhely) a megújulás kezdete volt.

„Bár a kereszténység ekkor már csaknem két évszázada Zalavár mindennapjainak része volt, a bencések megjelenésével, illetve az ispánsági központ kiépítésével újabb virágzó korszak köszöntött a településre. Az évfordulóra való felkészülést már most el kellene kezdeni, hiszen ez részben meghatározná az eljövendő évek kutatásainak az irányát is” - mondta el a műemlékem.hu magazinnak Ritoók Ágnes, a Nemzeti Múzeum régésze, aki Szőke Béla Miklóssal, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének főmunkatársával évek óta feltárásokat végez a területen.

Zalavár, korábbi nevén Mosaburg története a 840-es években kezdődött, miután a morva fejedelemségben kegyvesztetté vált, s így menekülésre kényszerült Pribina (ur. 839-861) hűbérbirtokként megkapta a területet a Keleti-Frank állam uralkodójától, Német Lajostól, és itt építette ki az alsó-pannóniai térség hatalmi központját. A nagy építkezések első időszaka a 840-850-es évekre tehető, amikor három templom is épült: az első egy fatemplom volt, amely baptisztériumként működött, külön kúttal a keresztelésekhez, ezzel egy tengelyben kő-fachwerk-technikával épült fel a Hadrianus mártír zarándoktemplom, odébb pedig Pribina, majd fia Kocel magánegyháza, a Mária-templom.

A zarándoktemplom alaprajza ma a várszigeti emlékhely leglátványosabb eleme. Nem a valódi falakat látjuk, azokat szinte az utolsó kőig elhordták. A 15 évvel ezelőtti bemutatáskor a feltárt alapokat töltötték fel ismét. Ez a templom volt a település fejlődése szempontjából a legfontosabb, hiszen az itteni alapításokat koordináló salzburgi érsek püspökséget szeretett volna alapítani Zalaváron, amely a pannóniai térítések és egyházszervezet központja lett volna. A szándékot Cirill és Metód megjelenése döntötte romba.

A pannóniai püspökség terve kútba esett hát, ám a település fejlődése töretlen maradt: a 9. század végén Arnulf császár (ur. 887-899) időzött többször is itt, ennek tényét oklevelet bizonyítják. Vélhetően a számára épült az az a palota, amelyet 2011-ben találtak meg és azonosítottak a kutatók. A frank uralkodó 899-ben bekövetkezett haláláig az időközben a Duna keleti oldalán megjelent honfoglaló magyarok nem érték el ezt a területet, bár a honfoglalás során a vagyonosabb és előkelőbb családok vélhetően elmenekültek, a lakosság egy része azonban helyben maradt.

Az ispánsági központ megalapítására már az államszervezés során sor került, ekkor a korábbi városból kerítettek el egy területet. A régi Mária-templomot a 11. század elején felújították – akkor bontották le a statikailag sérült palotát, köveit vélhetően felhasználva az építkezéshez, melyet Szent Adorján tiszteletére szenteltek és az ekkor alapított bencés apátság temploma lett.

Írta és fényképezte: Kovács Olivér