• Zengővárkony “hős” szelídgesztenyéje lett idén az Év fája. Az Ökotárs Alapítványnyolcadszor rendezte meg a versenyt, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet az emberek közvetlen környezetében élő fákra és általában a természet fontosságára, a mindennapi életben betöltött szerepére. A zsűri a nevezett 48 fa közül a nyáron 13-at választott a döntőbe. Több mint 18 ezer szavazat érkezett a szeptember elejétől október közepéig tartó online versenyben. A zengővárkonyi szelídgesztenye 4088 szavazattal lett első.

Az idei fődíjat elnyerő fa, Zengővárkony “hős” szelídgesztenyéje egy 300 éves túlélő, amely a helyiek számára a folytonosság jelképe. A település ismert ősi szelídgesztenyéséről, amely körbeöleli a 400 lakosú Baranya megyei falut. A helyieknek a gesztenye biztosította a gyarapodást, ezért féltve őrizték, ápolták fáikat. A századok során a fa kigyógyult a kéregrákból, túlélte az államosítást, és azt is, amikor egyszer a közeli katonai lőtér őrzésére rendelt katonák felgyújtották, hogy felmelegedhessenek.

A jelölő Pécsváradért Alapítvány így ír róla: “A századokon át minden körülménnyel dacoló fa számunkra példát jelent. A gesztenyefa életereje leküzdötte a bajokat, átvészelte a történelem viharait, ma is élni akar, sarjad, virágzik és terem, mindannyiunk örömére. Megmutatja az összefogás erejét, élni akarása minket is inspirál, példája erőt adhat a betegségben szenvedőknek, és mindannyiunknak a hétköznapok küzdelmeihez.”

A zengővárkonyi szelídgesztenye részt vesz majd a jövő év eleji európai versenyben is, amelynek győztese az Európai év fája címet kapja. Várhatóan február 1. és 28. között lehet majd szavazni a magyar jelöltre. A versenyt 2011 óta háromszor is magyar fa nyerte meg, két alkalommal pedig második helyezést ért el.

A zsűri a fonyódi fehér nyárfáknak ítélte oda a Hős fa címet, az Országos Erdészeti Egyesület pedig a gyulaji odvas hársfának adta különdíját. A fonyódi fehér nyárfák a parti ligetek fái közül megmaradt két példány. A korábbi községi strandot díszítő méteres átmérőjű fák az árnyat adó, forróságot enyhítő és a jellegzetes balatoni látképet nyújtó vízparti ligeterdő részei voltak. Tavasszal a déli parti vasút biztonságára hivatkozva hatalmas fairtást végeztek, száznál is több fát vágtak ki a másfél kilométeres fonyódi partszakaszon. Mindössze kettő maradt belőlük.

A gyulaji öreg hársnak valóságos kultusza van a faluban. Az óvodások minden évben alatta töltik a Madarak és fák napját. Átölelik, megszeretgetik a faóriást, megmérik a törzsét, megfigyelik a hangját és a rajta élő állatokat. Az iskolások szívesen rajzolnak alatta vagy ábrázolják őt magát. A templomdombon álló hársfát 250 évesre becsülik a faluban élők. Ültetéséről, idekerüléséről pontos, írásos feljegyzések nincsenek, de a templomot körülölelő hársfák az építkezés után nem sokkal kerültek a falu feletti dombra. A templom építését az 1750-60 közötti időre teszik, így becsüljük a hársfa korát 250 évesre. Társai kipusztultak, elszáradtak, de ez az öreg fa dacol az időjárással és őrzőként magasodik a falu fölé.

Gyulaj lakói nagy tisztelettel, szeretettel néznek a faóriásra. Sokan még emlékeznek arra a valóságos eseményre, amikor az öreg hárs odva egy helybeli fiatalember életét mentette meg. „A faluba 1944-ben érkező szovjet katonákat nagy ellenállással fogadták a falu lakói. Ebben a templom melletti odvas fában bújt meg az egyik ellenálló, így menekült meg a büntetéstől, talán a haláltól”.