Zichy Jenő

Született	Sárszentmihály 1837. július 5.
Elhunyt	Merán, Tirol, Habsburg Birodalom 1906. december 26. (69 évesen)
Párt	Felirati Párt (1861) Deák Párt (1865-1870) pártonkívüli (1870-1872) Szabadelvű Párt (1878-1903) pártonkívüli (1903) Függetlenségi és 48-as Párt (1903-1906)
Foglalkozás	politikus, Ázsia-kutató

Zichy Jenő sírja Budapesten. Kerepesi temető: 28-díszsor-15. Kozma Erzsébet alkotása.

zicsi és vásonkői gróf Zichy Jenő (Sárszentmihály, 1837. július 5. – Merán, ma: Merano, Dél-Tirol, Olaszország, 1906. december 26.) szakíró, politikus, Ázsia-kutató, az MTA tiszteleti tagja (1899).

Életrajza

Fejér vármegyében született. Tanulmányait Székesfehérváron és a Német Birodalomban végezte és az 1870-es években jogi diplomát szerzett.

1860-ban Fejér vármegyében lett főszolgabíró.

Először 1861-ben, majd 1865-től 1875-ig három cikluson át volt országgyűlési képviselő (1870-ig deák-párti, azután pártonkívüli), mikor is figyelmét a politikán kívüli teendőre fordította; az Székesfehérvári Országos Kiállítás főszervezője lett, melyre végül 1879-ben került sor. Legközelebb az 1878-as választásokon indult, ahol ismét megválasztották, onnantól kezdve haláláig országgyűlési képviselő maradt, 1903-ig szabadelvű párti, majd pártonkívüli, végül Függetlenségi és Negyvennyolcas színekben.

1881 – 1906 között az Országos Iparegyesület elnöke volt. Közreműködésével 86 városban indult meg az alsófokú iparoktatás. Nevéhez fűződik az 1879. évi székesfehérvári országos kiállítás megszervezése.

Családtörténeti kutatásai során élete céljául tűzte ki a magyarok eredetének, őshazájának felkutatását.

Saját költségén több tudományos expedíciót szervezett és vezetett Oroszországba, Ázsiába, a Kaukázusba a magyarság eredetének felkutatására, neves tudósok részvételével.

Harmadik expedíciójának megkezdése előtt, 1895. március 31-én az Országos Casinóban előadást tartott terveiről. Az előadás során beszámolt több évtizedes előkészületeiről, a hazai és az idegen ősmagyarságra vonatkozó dokumentumok tanulmányozásáról. Az orosz birodalom akkori határain belül végzendő kutatásaihoz megszerezte az orosz cár és kormány engedélyét, támogatását. Kapcsolatba lépett az akkori orosz tudósokkal is, kikérve tanácsaikat.

Az 1898-as, több hónapos harmadik kutatóútjára, melynek tervezője, szervezője és egyben mecénása is volt többek között útitársaiul választotta dr. Wosinszky Mórt, dr. Szentkatolnai Bálint Gábort, dr. Szádeczky-Kardoss Lajost, Csiki Ernőt, Csellingerián Jakabot és Déchy Mórt is.

1901-ben Budapesten magánmúzeumot létesített, gyűjteményét a fővárosra hagyta.

Főbb művei

• Emlékirat a magyar ipar fejlesztése érdekében (Budapest., 1880);
• Népnevelési egyesületek létesítése (Bp., 1880);
• A munkáskérdésről (Bp., 1883);
• Kaukázusi és közép-ázsiai utazásai (I – II., Bp., 1897);
• Oroszországi és keletázsiai expeditiójának beszámolója (Bp., 1899);
• Harmadik ázsiai utazása (I – V., Székesfehérvár, 1900 – 1905);
• Az önálló vámterületért (Székesfehérvár, 1902).

EmlékezeteNevét utca őrzi Budapest VI. kerületében. Székesfehérváron róla nevezték el a Zichy ligetet, Sárszentmihályon pedig a falu iskoláját. (Zichy Jenő Általános Iskola).

Források

• Magyar életrajzi lexikon
• Életrajza az Országgyűlési almanach 1905-1910-ben

• A Wikimédia Commons tartalmaz Zichy Jenő témájú médiaállományokat.