Zolta fejedelem (907 - 947)
Árpád
fejedelem fia, Árpád unokája, aki apja halála után, 907-ben szerezte
meg a fejedelmi rangot. A krónikák igen homályosan írnak erről a korról.
Valószínűleg hatalmi harcok bontakoztak ki Árpád trónjának
megszerzéséért, és ezért Zolta hatalma csak árnyéka lehetett honfoglaló
ősének.
Négy idősebb testvére a krónikák szerint Árpád halálakor már nem
élt, ezért apja még életében a fejedelmi székbe ültette a gyermek
Zoltát.
Ezzel azonban megszegték a szeniorátus, tehát a trónt nem a
fejedelmi ház legidősebb férfi tagja örökölte, hanem a fejedelem
gyermeke. Ebből a későbbiekben Zoltának sok gondja származott, ami végül
bukását is okozta. A gyermekfejedelem uralkodása alatt erőre kaptak az
ország erős vezérei, főképpen Bulcsú horka (a magyar törzsszövetség
rangban harmadik méltósága). A fejedelmi hatalom meggyengült, és
háttérbe is szorult. A környező államok vezetői már azt írták
leveleikben, hogy a magyarok hordája is arra a sorsra jut, mint Attila
nagy birodalma.
Zolta egyetlen fiáról tudunk, akit Taksonynak neveztek. Taksony
azonban apja halála után, 947-ben még nem tudta megszerezni a fejedelmi
hatalmat, s a szeniorátus elve alapján Fajsz lett a fejedelem.
Az újabb kutatások szerint Zolta fejedelemsége csak Anonymus
találmánya, s Árpádot egy másik fia követte az uralkodásban. Kristó
Gyula történész szerint a tévedés arra vezethető vissza, hogy mivel
Zolta fia fejedelem lett, Anonymus a primogenitura (gyakori öröklési
rend, melyben a szülők tulajdonát, birtokait vagy rangját az elsőszülött
fiúgyermek örökli) szabálya szerint feltételezte, hogy apjának,
Zoltának is fejedelemnek kellett lennie.
Forrás:
[1] http://hu.wikipedia.org
[2] http://www.sulinet.hu
[3] Veresegyházi Béla: Magyar Uralkodók
Kommentáld!