Tudják, ki a legszebb, legkedvesebb, legmegbízhatóbb, leghatékonyabb menedékház gondnok a Nagy-Tarpataki-völgyben (Veľká Studená dolina)? Természetesen Dominika Dejczöová, alias a „Kócos”. A 30 éves ápolónő közvetlenül az iskola befejezése után került a Zamkovszky menedékházba (Zamkovského chata), ahol két szezont dolgozott végig. Ezután is rendszeresen visszatért a Tátrába barátaival és sportolóként, szabadidejében ugyanis rendszeresen síel, kerékpározik és sítúrázik. Időközben megpróbált egy pozsonyi (Bratislava) mászófalon dolgozni, de a pozsonyi levegő nem nyerte el a tetszését, így visszatért a hegyek közé, az Alacsony-Tátrában a Chopok alatt keresett munkát. A hegyi élet ideálisnak tűnt számára, és amikor kiírták a pályázatot a Hosszú-tavi menedékház (Zbojnícka chata) üzemeltetésére, egy percig sem gondolkodott, hogy pályázzon-e? Így aztán barátjával, Michal Brunoval (alias Fredy) már második éve vezeti a menedékházat, aki a legügyesebb, legokosabb és legviccesebb gondnok az egész Nagy-Tarpataki-völgyben.
Megkérdeztük Dominikát és Mišát, milyen az élet a menedékházban, 1960 méterrel a tengerszint felett, olyan tátrai óriások, mint a Nagyszalóki-csúcs (Slavkovský štít), Kis-Viszoka (Východná Vysoká), Közép-hegység (Svišťový štít), Varangyos-tavi-csúcs (Javorový štít), Vörös-torony (Široká veža) vagy a Közép-orom (Prostredný hrot)?
A Hosszú-tavi menedékház nem az első állomáshelyed a Tátrában, Mišával sokáig dolgoztatok a Zamkovszky menedékházban, igaz, ott még nem bérlőként. A menedékház vezetői szerep – a többi menedékház vezetőjével ellentétben – tehát viszonylag új dolog volt számodra. Mindig az volt az álmod, hogy egy menedékházat vezess a Tátrában?
Az álmaink idővel változnak. Leginkább annak függvényében, mit sikerült megvalósítani belőlük. De a pályázat megnyerése olyan volt, mintha megnyertünk volna egy sportversenyt. Az eredményt senki nem tudhatja előre.
Elmondanád röviden, milyen az élet egy ilyen menedékházban? Az emberek nagyon romantikusnak gondolják, hegyek, béke, szabadság. De mi a valóság?
Erre talán a zord romantika a megfelelő kifejezés. Vannak hónapok, amelyeket szabadság nélkül végig kell dolgozni, máskor pedig néhány napig egy turistát sem látunk… A legtöbb energiánkat a kényelem megteremtése emészti fel a kényelmetlen körülmények között. A tendenciák változnak, az igények egyre magasabbak, néha viszont kénytelenek vagyunk kicsit nevelni a turistákat. Gondoljunk pl. arra, hogy ebben a magasságban a csapolt sör nem nyilvánvaló, a capuccinoról nem is beszélve J. Az összes árut (kivéve a nagy méretűeket) teherhordók hozzák fel ide a hátukon. Ők alapvetően jól megtermett férfiak, akik több ezer embernek biztosítják a táplálékot.
Ez valami olyan, mint egy étterem vezetése, csak ez fent van a hegyekben?
Nem, nem olyan. Inkább olyan, mint egy kis mikrovilág, ahol keményen megfizetsz a szép életért. A turisták számára a konyha az alap, de ahhoz, hogy ez működjön, millió egyéb dolgot kell hozzátenni. Pl. a víz eljuttatása menedékházhoz.
Egész évben a menedékházban élsz?
Tátralomnicon lakom, de az év során mindig a menedékházban vagyok, mivel non-stop nyitva van.
Egy magasan fekvő menedékházban nehezebb az élet?
Nehezebb mint hol? Mint lent, a civilizációban? Számomra nehezebb lenne lent élni, a városban…
De vannak előnyei is, nem? Néha találkozunk a Facebookon olyan poszttal, hogy munkanapokon a völgyben sítúráztok. Ez azt jelenti, hogy Te, mint a menedékház bérlője, kiosztod a teendőket, és elindulsz síelni?
Ez azt jelenti, hogy az események központjában vagyunk. A házban szinte mindenki megőrül a síelésért, és így beosztjuk a munkát. Én is önként beállok a konyhába, hogy a fiúknak legyen lehetőségük húzni néhány ívet, aztán felváltjuk egymást.
Mi változott a menedékházban, mióta Te vezeted a házat? Mire vagy a legbüszkébb?
Elsősorban azt mondhatom, hogy nagyon büszke vagyok a csapatomra. Ez az alap, amitől a rendszer működik, és örömteli a közös erőfeszítés, amelytől jól működik a menedékház.
M: Sok mindent csináltunk a menedékházban, amely a turisták és a személyzet kényelmét növeli. Átépítettük az elektromos hálózatot, a napelemeket, lecseréltük a kazánt, biztosítottuk a meleg vizet, az étkezőben lecseréltük az ablakokat, és több más újdonság is van.
Mi volt a legnagyobb probléma, amellyel a ház átvétele után foglalkozni kellett?
A kezdetekben eligazodni volt a legnehezebb. Megszüntetni a régi rendszert, megváltoztatni a saját életedet, alkalmazkodni a körülményekhez, az időjáráshoz…
Beszéljünk egy kicsit a menedékház ellátásáról. A télire szükséges fűtőanyagot helikopter hozza fel, minden mást a teherhordók. Mennyiben változtak, és hányszor fordulnak egy héten?
M: Igen, a nyári szezon előtt a söröshordókat és az építőanyagot hozza fel a helikopter, a téli szezon előtt pedig a fűtőanyagot. Minden mást, a fogpiszkálótól kezdve a nagyon nehéz dolgokig, pl. a gázpalackok, a faanyagok és fűrészáruk a teherhordók hoznak fel. Van 6-7 állandó teherhordónk, ők egész évben dolgoznak. Nyáron pedig vannak kisegítők, ők többnyire diákok, nagyjából öten. Néhányan kétszer-háromszor fordulnak hetente, többen akár ötször is.
Az utóbbi években a hegyek egyre népszerűbbek a turisták számára, amely egyre több vendéget jelent a menedékházaknak, akik közül sokan divatként osztják meg a közösségi hálón az itt átélt élményeiket. Több gond van a turistákkal, vagy sem? Gondolok itt pl. az esti takarodóra és másra.
Az emberek megváltoztak, ma már nem úgy élnek, mint korábban. Úgy érzem, az esti takarodót ma jóval nehezebb betartatni, mint régen volt. Megváltoztak a kifogások módszerei. A gitárt éjfélkor ki lehet venni valakinek a kezéből, de a klaviatúrát nem tudjuk kihúzni a dugaljból. Többnyire azonban olyan „kényszerítő eszközt” próbálunk alkalmazni, amelyet a legtöbben elfogadnak.
A Zamkovszky menedékházban annak idején Jégmászófilm Fesztivált szerveztetek. Most már eléggé belerázódtál az itteni életbe ahhoz, hogy itt is szervezz valami hasonlót?
Igen, tervezünk valami ilyesmit, de itt nem készítünk jégtornyot. Sajnálatos módon ez a Hosszú-tavi menedékháznál nem lehetséges, mert télen gondjaink vannak a vízzel. Ezért ezúttal dry-tooling verseny lesz.
Mišával együtt a hegyekben töltöd a legtöbb idődet. Mit csinálsz, amikor szabadságot veszel ki? Tengerpart, vagy akkor is a hegyek vonzanak?
Mindig. Ebben az évben nem is szeretnék sehová elmenni a Tátrából, itt minden megvan, amire nekem szükségem van. Talán csak a nyár meleg hiányzik egy kicsit, de akkor elmegyek a szüleimhez Pöstyénbe.
Mi a helyzet a medvékkel?
Szuper! Egész évben, mindenütt félünk tőlük. Egy őszi reggelen kb. harmincan álltunk a ház előtt, és figyeltünk egyet, ahogy a Bibircs alatt traverzál. De a medvék inkább a Bilík menedékház és a Tarajka közelében bóklásznak, ott szinte állandóan…
Emlékszel valamilyen különleges találkozásra velük kapcsolatban, valami viccesre, vagy olyanra, ami beléd égett?
Emlékezetes számomra az a történet, amikor a fiúk éjjel kimentek pisilni. Kinyitották az ajtót, és a tető alatt ott ült a medve, és tépkedte a szemeteszsákot, amelyet előző este készítettek elő levitelhez. És csak azután ment el onnan, amikkor az egyik nyári munkásunk, Máša rákiáltott… J
Kommentáld!