Zsolnay Vilmos
Zsolnay Vilmos arcképe
Zsolnay Vilmos mellszobra
Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.) keramikusművész, nagyiparos.
Életpályája
Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban
bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette,
végig alkotó művész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok
kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit (eredetileg pyrogranit). A Wartha Vince által feltalált, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött. Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.
Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint
is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle
épületkerámiát, azaz az épületkülsőkön használható kőcserepeket.
Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án hunyt el, akkor a pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájában temették el.
Zsolnay kerámiát alkalmazó építészek
Emlékezete
Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában.
A Zsolnay-alapította gyár 1945 után államosítva lett, Pécsi Porcelángyár néven főként műszaki porcelántermékeket állított elő. A rendszerváltás után Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zárt Részvénytársasággá szerveződött, széles választékban állít elő kerámia termékeket.
Az eozinmázas köztéri kút Pécs egyik jelképe.
Kommentáld!