AZ ALPOK LEGMAGASABB CSÚCSAI

A MONT BLANC

Az Alpok hatalmas hegylánca hét ország területén vonul végig. E roppant hegytömeg szívében tör az ég felé a Mont Blanc, Európa legmagasabb csúcsa, amely akkor emelkedett ki, amikor a földkéreg a benne feszülő óriási erők hatására felgyűrődött.

A legmagasabb hegy-Az Alpokban a Mont Blanc-csoport éri el a legnagyobb magasságot, 10, egyenként 4000 m feletti csúccsal. A gleccserek és a tűszerű sziklacsúcsok a hó és a szél pusztító munkája nyomán jöttek létre. Az Alpok körülbelül 40 millió éve keletkezett, akkor, amikor az Eurázsiát, illetve Afrikát hordozó két kőzetlemez összeütközött és hatalmas erővel egymásnak feszült. A nyomás hatására a földkéreg meggyűrődött, a gyűrődések egymásra tolódtak. Az addig mélyen fekvő kőzetek felboltozódtak, és a felszínre kerülve hegyvonulatot alkottak. A hegység csúcsai ma teljesen más képet mutatnak, mint amikor létrejöttek. Az alpesi kőzetek zöme üledékes. A hegylánc szélein ez az aránylag puha homok- és mészkőréteg az erózió hatására lepusztult, és lekerekítettebb felszíni formákat eredményezett. A hegység fő gerince azonban sokkal keményebb, magmás kőzetből épül fel. A puhább rétegek eróziós lepusztulása miatt olyan látványosan csipkézettek a nagy alpesi csúcsok, mint például a Mont Blanc és a Matterhorn. Az utolsó jégkorszak, mely mintegy 10 ezer évvel ezelőtt ért véget, az Alpokon is otthagyta a nyomát. A gleccserek a hegyoldalakban mély völgyeket vájtak, s amikor a jégárak visszahúzódtak, egyedülálló felszíni formákat hagytak hátra.

Hófödte csúcsokon napfény szikrázik, a hegyoldalak felett sasok köröznek a völgyből felszálló légáramlatok szárnyán zsákmány után kutatva.

Ilyen az Alpok hegylánca, amely úgy fest Európa térképén, mint valami alvó őshüllő tüskés taraja. Az Alpok vonulata mintegy 1200 km hosszú, legnagyobb szélessége - az olaszországi Verona és a németországi Garmisch-Partenkirchen között  - több mint 200 km. Franciaország földközi-tengeri partján, Nizza mellett kezd emelkedni, szelíd ívet leírva magába foglalja Svájcot és Liechtensteint, Olaszország, Németország, Szlovénia egy részét, végigvonul Ausztrián, végül leereszkedik a Duna-medencébe.

A hegymászók paradicsoma- Négy alpinista igyekszik a jeges
gerincen a Mont Blanc csúcsa felé. Sok hegymászót temettek
el itt, az alpinizmus szülőhelyén, ahol feszületet állítottak a
halottak emlékére.

Az olasz-francia határon emelkedő Mont Blanc, a "Fehér Hegy" 4807 m-es magasságával az Alpok egész vonulatának legmagasabb pontja. A gleccserek szabdalt Mont Blanc-csoport 10 csúcsa haladja meg a 4000 m-t.

Ezt a lélegzetelállító vidéket nagy éghajlati szélsőségek jellemzik. Délről, a Földközi-tenger felől meleg, északról pedig sarkii eredetű hideg légáramlatok érkeznek. Az Atlanti-óceán irányából nedves levegő áramlik a térségbe, keletről száraz, ami télen hideg, nyáron forró. Az, hogy az Alpokban hóvihar vagy napsütés lesz-e, teljesen a szél irányától függ. 1500 m felett az eső ritka, viszont ebben a magasságban rengeteg hó eshet - a 9 m vastag hótakaró sem szokatlan. Jelentős a szél hőmérséklet csökkentő hatása: ha fúj a szél, akár tízszer hidegebbnek is érezhetjük a levegőt.
1991-ben egy őskori vadász mumifikálódott tetemére bukkantak itt; több mint 5000 éven át volt a hó és jég fogságában. A tudósok szerint felszínre kerülésében a szél, a nap, a hó és a jégmozgások együttes hatása játszott szerepet. [Erről bővebben a itt olvashatsz!]

                                                                Ötzi a "Jégember"

A szeszélyes időjárás, amelynek a hajdani vadász áldozatul esett és amely megőrizte tetemét, a hegység növényzetét és állatvilágát is nagymértékű alkalmazkodásra kényszerítette.

A tengerszint feletti magasság növekedésével a lombhullató erdőket felváltják a hideget jobban tűvel a lombhullató erdőket felváltják a hideget jobban tűrő fenyőfélék. Még feljebb pedig már azok sem képesek megélni. Az erdőhatár és az örök hó birodalma közt húzódnak az alpage-oknak nevezett dús füvű alpesi rétek-innen a hegység neve-, ahol a rövid nyár hónapjaiban juhokat és szarvasmarhát legeltetnek. A havasi gyepek és a környező hegyoldalak az év többi részében a kemény téli időszakhoz alkalmazkodott állat- és növényfajok kizárólagos élőhelyei.
A hófajd például fehér tollazatot ölt, mire az első hó leesik. Még az ujjait is toll borítja, hogy melegen tartsa és meg tudjon kapaszkodni a jégen. Alváskor mélyen befúrja magát a hőszigetelő hórétegbe.
Az Alpokban talált fegyverek és eszközök arra mutatnak, hogy az ember már vagy 50 ezer éve megtelepedett itt. A hegység korai lakóiról azonban mindössze annyit tudunk, hogy vándorló-vadászó életmódot folytattak. A sovány termőföld és a zord éghajlat miatt még a közép-korban is évszakos ritmus szerint éltek ezen a vidéken - nyáron felhajtották állataikat a magasan fekvő, havasi legelőkre, télre pedig lehúzódtak a völgyekbe. Bár néhány félreeső helyen még ma is így élnek, a turisták, kirándulók, hegymászók és a síelők 100 éve indult áradata a hegység nagy részén alaposan megváltoztatta az életet.

Az első utazó, aki a Mont Blanc-ról szerzett benyomásait 1744-ben közreadta, Peter Martel volt, egy Genfbe menekült francia fia. A hegyről szóló leírása, melynek nyomán divat lett ellátogatni a gleccserekhez, néhány kalandot kereső kortársában felkeltette a vágyat, hogy megmásszák a csúcsot.
Ám ez csak 1786 augusztusában sikerült Michel-Gabriel Paccard helybeli orvosnak és kísérőjének, Jacques Blamat-nak, akik bámulatos kitartással, az óriási nehézségekkel dacolva keresztülvergődtek a jégmezőkön, és elsőként jutottak fel az Alpok tetejére.
A Mont Blanc hatalmas tömbje szinte megközelíthetetlen volt; még 1940-ben is 18 órába telt a hegycsoportot átszelő egyetlen, veszélyes útszakasz megtétele. 1959-ben döntés született arról, hogy alagutat fúrnak a hegy alatt Franciaország és Olaszország között. A gazdasági és társadalmi szempontból óriási jelentőségű vállalkozás 6 évvel később készült el. A 12 km hosszú alagúttal egy áthatolhatatlannak tűnő hegyi akadályt győzött le az ember.


                           Rajtaütés

I. e. 218-ban Hannibál, a karthágói hadvezér 35 ezer főből és  37 elefántból álló seregével átkelt az Alpokon,  hogy legyőzze a rómaiakat.  Az átkelés 15 napig tartott, több ezer katona életébe került,  ám az összes elefánt túlélte.