A SZERZETESEK ÉLETMÓDJA

A Meteóra kolostor szerzetesei szigorú életmódot folytatnak.
Az ott töltött évek, kemény megpróbáltatást jelentenek számukra. Véget nem érő harc a jó és rossz között, egyetlen céllal, hogy megismerjék az örök boldogságot , amelyet számukra az állandó megbánás és a szüntelen imádkozás hoz meg. Hogy részt vehessenek az istentiszteleten meg kell szabadulniuk a gonosztól, és a bűntől.

A szerzetesek egy külön világban élnek. Egy szabad, tiszta, őszinte világban, amelyben nincs helye az erőszaknak.

Itt minden nap egyforma, és az évek észrevétlenül múlnak el.
A szerzetes napja három részből áll. Az egyiket imádkozásra, a másikat a munkára, a harmadikat pedig a tanulmányozásra és a pihenésre szánja. A templomi imádságon legtöbbször éjjel vesznek részt. Ezen kívül a szerzetesek a szentképfestészettel, a fafaragással és a dokumentumok, valamint a bizánci zeneművek tanulmányozásával foglalkoznak. A sötét éjszakákban a csendes zsoltárének muzsikája vezeti Őket.

A szerzetesek állandó néma párbeszédet folytatnak önmagukkal. A szüntelen imádkozás és gyakorlás az Istennel való misztikus társalgásba vezeti Őket. Elismerik és megvédik az igazságot, éberen őrködnek, várva a megváltás pillanatát, hogy méltók lehessenek az Isten szeretetére.

Több száz éven keresztül gyűjtötték és őrizték a szebbnél szebb, és értékesebb relikviákat, kéziratokat. A gazdag kincstárral joggal büszkélkedhettek a kolostorok lakói. Különösen érdekesek a falfestmények. A freskók technikája és stílusa közel áll a krétai és makedón iskola realista ábrázolásmódjához.. Ezen kívül figyelemre méltóak az ereklyék, a hozzájuk tartozó rafinált stílusú ereklyetartókkal, a szentfából készült keresztek, a fafaragásos ikonosztáz és trónus, ezüst edények és poharak valamint a kéziratok és evangéliumok.

Az archívumban őrzik a megemlékezési szertartásrend jellegű régi okmányokat, adományokat, ólompecséteket, és sok más történelmi és művészeti értékű tárgyakat.

A papír és pergamen kéziratok másolása nehéz és bonyolult munka volt, a kódexek megírása igazi hőstettnek számított. Régebben a Meteóra kolostorokban könyvkészítő műhelyek is léteztek. Itt a szerzetesek saját műveik megírásával foglalkoztak, de többnyire másolták a különböző tartalmú (vallásos, festészeti, zenei) szövegeket, és a görög klasszikusok műveit.

Válasz