TERMÉSZET BARÁTI KÖR

TERMÉSZET BARÁTI KÖR képgalériái

Dr. Fábián Ferencné Klára (a hűtlen kutya)

54 kép

4/7 oldal (54 kép)

Sárvári Gyuláné - Balaton

12 kép

FENYVESINÉ ÉVA KÉPEI-MÚZEUM

2 kép

Dégi Erzsébet képei - BALATONFÖLDVÁR

10 kép

Rádiné Zsuzsa - NYÍREGYHÁZA Robinzon domb

14 kép

Böngéssz a galériák között!

Kérjük, add meg, hány másodpercenként változzanak a képek

2 mp 10 mp 30 mp

Diavetítés indítása

Capri és környéke

CAPRI
község (comune) Olaszország Campania régiójában, Nápoly megyében, Capri szigetén.

Története

Capri városának története szorosan kapcsolódik a sziget történetéhez. A sziget első lakosai görög telepesek voltak, akik i. e. 8. században érkeztek a szigetre. Településükről ma csak néhány falmaradvány tanúskodik. Először Augustus császár figyelt fel a sziget szépségeire, amikor i. e. 29-ben idelátogatott. A sziget szépsége annyira megragadta, hogy hajlandó volt elcserélni a Nápoly tulajdonában levő Capri szigetet a jóval nagyobb Ischia szigetével. Utódja, Tiberius császár nagyszabású építkezésekbe kezdett i. e. 37 és 27 között. Capri neve valószínűleg a görög kapros szóból ered, melynek jelentése vaddisznó. Egyes tanulmányok viszont nevét a latin capreae szóból eredeztetik, melynek jelentése kecskék. A középkor során a Nápolyi királysághoz tartozott, de a királyságban végbemenő politikai változások kevésbé befolyásolták a sziget és egyben a város életét. A szaracénok támadásai elleni védekezés érdekében a sziget lakosai a kikötő környékéről magasabb vidékre költöztek, a mai Capri város helyére. A város életét, melyet a sorozatos kalóztámadások és járványok által sújtott városos helyzetét csak nehezítette a sziget másik településével, Anacaprival való rivalizálás. A sziget utoljára 1806-ban került idegen fennhatóság alá, amikor francia csapatok elfoglalták. 1815-ben azonban a Bourbon Nápolyi Királyság visszafoglalta. A 19. század közepén ismét felkapott üdülőhellyé vált, számos művész meg arisztokrata töltötte itt szabadidejét. 1826-ban épült fel az első szálloda a Hotel Pagano. Az 1905-ös orosz-japán háborút követően számos orosz értelmiségi talált menedékre a szigeten, többek között Makszim Gorkij.