A csata színhelye:

A görög hadsereg élén I. Leonidasz spártai király állt, akinek 4000 hoplita – ezek közül 300 spártai –, és további 3000, a környező városokból származó nehéz fegyverzetű katona állt a rendelkezésére.

Az ephoroszok, azaz a rend őrei kihirdették, kik kötelesek hadba vonulni. Leonidász azok közül válogatott, akiknek már volt gyerekük. Ennek az az oka, hogy az ókori Spártában mindennél fontosabb volt az utánpótlás biztosítása, ezért a spártai polgároknak megszégyenítés terhe mellett kötelességük volt a házasság és a gyermeknemzés.

Miután a görög hadsereg megérkezett a szoroshoz, megerősítették az ott álló régi falat, és várták a perzsa hadsereget. Xerxész nyár végére, egyes vélemények szerint augusztus 14-ére érkezett meg a szoroshoz. Felderítőket küldött a görögökhöz, majd négy napig várakozott, esélyt adva ellenségeinek az elvonulásra. A felderítők a görög sereget kisebbnek gondolhatták a valóságosnál, mert sem a megerősített falak mögé bújt katonákat, sem a phókisziakat nem láthatták. Ez utóbbiakat rendelte Leonidász az Anopaia-ösvény védelmére.

Az ötödik napon elkezdődött a csata. Perzsa oldalról először kissziai és méd katonák támadtak, de egész napos harc után nem tudtak áttörni a görög vonalakon. Ezek a csapatok remek íjászok voltak, így lehet, hogy az ő támadásuk alatt hangzott el a görög harcos, Diénekész híres mondása. Amikor meghallotta, hogy az ellenség nyilai eltakarják a napot, így felelt: "Ha a perzsák elsötétítik a napot, legalább árnyékban harcolhatunk." Ezután a már említett elitalakulat, a halhatatlanok ütköztek meg a görögökkel, csakhogy mivel szűk helyen kellett harcolniuk, a hoplitákénál rövidebb lándzsákkal, ők sem jártak sikerrel.

gy helyi görög, bizonyos Ephialtész elárulta, hogy létezik egy hegyi ösvény, az Anopaia, ami egyenesen a görögök táborába visz. Xerxész azonnal el is indította az ösvényen Hüdarnészt és csapatát, hogy a Kallidromoszon fekvő ösvényen átmenve a görögök hátába kerülhessenek. Egész éjszaka vonultak, és rábukkantak a Leonidász által őrségbe állított phókisziakra, de nem bocsátkoztak harcba velük.

A reggeli csata közben a spártaiak – tudván, hogy úgyis meg kell halniuk –, nagyon elszántan küzdöttek. Többször kiszorították a perzsákat a szorosból, míg végül az ösvényen megérkezett a perzsa erősítés. A csata eldőlt. A 300 spártait, a thébaiakat és Leonidasz királyt is mind egy szálig lemészárolták.

Válasz