A golgotavirág (Passiflora) a Malpighiales rendbe tartozó golgotavirág-félék (Passifloraceae) család egyik nemzetsége. A korábbi rendszertanok az akkor még csak ezt az egy nemzetséget tartalmazó családot az ibolyavirágúak (Violales) rendjébe sorolták.

A golgotavirág újvilági növény. A legtöbb faj hazája az Amerikai Egyesült Államok déli része és Mexikó, de egészen Brazíliáig őshonos – a közismert trópusi gyümölcsöt termő maracuja (Passiflora edulis) például az Amazonas medencéjében. A termesztett fajokat és változatokat (kivált a dísznövényeket) szerte a világon megtalálhatjuk, főként Dél- és Közép-Afrikában, Új-Zélandon, Indiában valamint Indonéziában. Európában először egy Monardes nevű spanyol orvos említette 1569-ben, és a 17. században terjedt el.

Sokfelé termesztik; így Dél-Amerikában, Ausztráliában, Sri Lankán, Hawaiin, Dél- és Közép-Afrikában, Új-Zélandon, Új-Guineában és a Fidzsi-szigeteken, valamint a két nagy exportőr országban: Indiában és Indonéziában. Rendszeresen három faját termesztik: a maracuját, a csengőgranadillát és az óriás passiógyümölcsöt. Értékesebb gyümölcse miatt a maracuja a legkedveltebb, ez az igazi passiógyümölcs. Sárga termésű változata, a Passiflora edulis varietas flavicarpa egyre jobban terjed.

Kúszó szárú, csavarodó kacsokkal kapaszkodó évelő; tövükön fásodó indái Dél-Amerikában a 80 m hosszt is elérhetik. A fajok többsége fáról fára kúszó, tipikus liánféle, de van közöttük félcserje, sőt, kisebb fává terebélyesedő faj is. Jól tűrik a napot, de félárnyékos helyen is szépen díszlenek: verandák, ablakok mutatós árnyékoló növényei.

Fényes zöld, háromkaréjos, sima felületű levelei váltakozó állásúak. A fiatal levelek tövéből virág, a hajtások hónaljrügyeiből ágkacs ered.

Virágai kétivarúak és öntermékenyülők. Egyes fajok virágának egyáltalán nincs sziromlevele, másokén (mint például a névadó P. incarnatáén) még szőrkoszorúszerű álszirmok tömege (koronaszerű mellékpárta) is nő. Néhány faj virágának átmérője elérheti a 10 cm-t. A legtöbb faj csak tűző napon virágzik. Egy-egy virág 24-48 óráig nyílik. Természetes élőhelyén rovarok és apró madarak porozzák be (erre a Kárpát-medencében nevelt példányoknál nem számíthatunk).

Kerek, sárga vagy narancssárga, igen ízletes, édes-savanykás-csípős gyümölcse a passiógyümölcs. Mintegy 50–60 faj termése ehető. A termést spanyolul granadillának („gránátalmácska”) is nevezik, mert az egyrekeszű, sokmagvú bogyó kerekded, apró magjai miatt egy kissé hasonlít a gránátalmára. A maracuja és a csengőgranadilla termése 5–8 cm-es, az óriás passiógyümölcsé 15–20 cm-es. A savanykás, markáns ízű pulpában ülő, szív alakú magok a szerető szív jelképei. A 2–4 mm-es magokon kerekded, lyukszerű bemélyedések találhatók.