A CSERKE HALOM

A községben élő néphagyomány szerint Cserke egy dúsgazdag nagy hatalmú úr volt. A maga idejében élet-halál ura, és tőle függött alattvalóinak sorsa.

Abban az időben az úr intézkedett, rendelkezett a szolgáló népek életét érintő kérdésekben. Nyakas, gőgös, rátarti, hajlíthatatlan, büszke, ámde fukar úr hírében állott Cserke vitéz. Se jó szó, se könyörgés nem lágyította meg kemény szívét.

Történt egyszer, hogy igen ínséges idő köszöntött reájuk. A nép fellázadt nyakas Ura ellen, és minden kincsével együtt betemette egy nagy halomba. A halmot bezárta erős vasajtóval. Cserke innen minden évben egyszer ment le a Körösre vízért. Míg ő vizet hozott, kincseit egy hétfejű kutya őrizte.

Az emberek persze nem nyughattak Cserke kincseitől, és míg ő odajárt vízért, próbálták azt megdézsmálni. Előfordult néha-néha, hogy ez sikerült, de ha valaki rajtavesztett, akkor örökre bezárult mögötte a halom hatalmas vasajtaja, és mindörökké Cserke szolgája maradt.

Így mesélik a Cserke-halom történetét az öregek. Természetesen a Cserke-halom is egy az Alföld kunhalmai közül, melyeket temetkezési-, lakó- és őrhelyeknek használtak, illetve a halmokat településhatárként is használták. A kunhalmokról itt lehet bővebben olvasni.

A halmot megkerülve, hátulról vezet fel egy csapás a kopjafákhoz, ahonnan jól belátható az egész környék: Szelevény, Cserkeszőlő, Kunszentmárton víz- és templomtornyai köszönnek vissza.

Jelszórészlet: a kopjafák között, a földön elhelyezett emlékkövön szereplő évszám.

KUNHALMOKRÓL

Ki ne hallott, olvasott volna már a kunhalmokról? Megtalálhatók ezek Alföldünkön mindenfelé, sok közülük híressé is vált, regék, mondák és nagyfontosságú leletek fűződnek nevükhöz. Bár sokáig vitatott volt természetes, vagy mesterséges eredetük, mára bizonyossággal eldőlt a kérdés, őseink keze munkáját hirdetik, tehát ember által létrehozott halmok ezek. Egyikük őrhalom lehetett, másikukban hajdani előkelőség alussza örök álmát, ismét másokon vezéri sátor állhatott. Biztosan verejtékcseppek ezreinek hullatásával hordták össze hajdan a halmokat. Sokukat feltárta a kutató ásója, még többet megbolygatott a kincsvágyó emberi mohóság. A hozzájuk fűződő történetek tatárokról, törökökről, kuruc-labanc eseményekről, betyárokról, kincskeresőkről és táltosokról szólnak. Megjelenésükkel élénkítik a sík vidékeket, hozzá tartoznak a magyar tájhoz.