Maros forrásvidékéről egy kis ismertető:

A folyó szorosan kötődik a medencéhez, innen indul a közel 750 km-es útjára, hogy aztán Magyarországon, Szegednél átadhassa magát a Tiszának.
A Maros forrása Marosfőn található, a Gyergyói- és a Görgényi-havasok találkozásánál.
Két forrását is számon tartják az egyik a Fekete-Rez oldalában, mintegy 1350 m magasságban, a másik a Gyergyószentmiklóst Csíkszeredával összekötő műút mellett, a „Mókus" vendéglő hátánál. Innen nem messze, mindössze pár kilométerre ered az Olt, a Magas Bükk (1418m) déli lejtőjén, mely a Csíki-medencének veszi az irányt. A két folyót testvérfolyóként tartják számon.

A Maros útja nem keresztezi a medence központi városát, Gyergyószentmiklóst, de szinte mindegyik települését érinti. Áthalad Gyergyóújfalun, Gyergyócsomafalván, Gyergyóalfalun, Gyergyóremetétn, és Gyergyóditrón is.
A folyó nagy hatással volt az itt élő emberek életére, megélhetésére. A 18.– 19. században az állattartás mellett erdőkitermeléssel, faúsztatással, tutajozással foglalkoztak a Maros mentén élő emberek.

A Marosnak ez a szakasza igen változatos. Vannak lassú folyású, mély, de ugyanakkor tipikusan hegyvidéki részek is, többféle módszert kínálva. A változatos folyómedernek köszönhetően a halállomány is színes. A legyezőhorgászokat a domolykó mellett pénzes pérrel, sőt a felsőbb részen (Gyergóújfalu, Gyergyóalfalu,) akár sebes pisztránggal is összehozhatja a horgászszerencse. Akik a pergetésnek hódolnak, esetenként domolykót, csukát, őnhalat zsákmányolhatnak.

Orbán Balázs egyik írása szerint a falu a tutajkereskedésnek köszönheti létrejöttét.
Ennek a kereskedelmi tutajozásnak, a tervszerűtlen erdőkitermelésnek és a vele járó faúsztatásnak tulajdonítható a dunai galócák teljes eltűnése a folyóból. Ritkán (talán 2-3 évente) hallani horgászoktól galócafogásról, a dunai galóca mára már csak a történelem és a régebbi írások szereplője.

A Marost több patak hizlalja folyóvá. A nagyobbakon kívül, mint a Békény, Nagysomlyó, Bakta, Borzont, számos kisebb patak ered a hatalmas, árnyékos hegyoldalakon. A hűvös, tiszta patakok több halfajnak adnak otthont. Ilyenek például a sebes pisztráng, mely talán a térség patakjainak egyik leggyakoribb lakója, a pénzes pér, domolykó, sujtásos küsz, kövi csík, fürge csell, és a petényi márna.

Válasz