Aranyosi Ervin: Nyájas mese
Vezérürün szól a kolomp,
követi őt a sok bolond.
– Vannak újabb híreim!
Gyertek enni híveim!
Hallhattátok tőlem párszor,
követem ha hív a pásztor!
Így hát mindenről tudok,
hírekhez csak én jutok.
Én vagyok a főkolompos,
s azért jutottam kolomphoz,
mert hatalmas az eszem,
amit Ő mond, azt teszem!
Ti meg kövessetek engem,
a vezetőt látva bennem.
Mert én oly oKos vagyok,
a kolompom is ragyog.
S lám, én nektek közvetítem,
mit mondott az ember-isten,
adakozzatok neki,
a jó szénát szereti!
Amíg azt én megeszem,
fogadjatok szót nekem,
csendben imádkozzatok,
vastag gyapjút hordjatok.
Ezt a gyapjút adjuk néki,
ha már olyan szépen kéri,
mi másikat növesztünk,
jóságáért törlesztünk.
Imádkozzunk hozzá okkal,
szálljon szembe farkasokkal,
védjen minket, ha lehet,
szálljon ránk a szeretet.
Mert ő jó, meg nagy, meg bátor,
imádja a birkatábor.
Bégessetek mind neki,
ezért hajt majd rendre ki!
Ám jó lesz, ha tőle félünk,
általa, de érte élünk,
imádjuk, hisz oly hatalmas,
nem úgy öl meg, mint a farkas.
Tőle, szülhetsz gyereket,
de add neki tejedet,
vagyis azt a felesleget,
mit gyermeked meg nem evett.
Ő először megfej téged,
megszerzi a nyereséget,
ami marad, add fiadnak,
s hálálkodjál az uradnak!
Túrót, sajtot, gyapjút, szénát,
add neki, s a létet éld át,
s érezd magad szabadabbnak,
étket kaparj csak magadnak!
Vezérürün szól a kolomp,
követi őt a sok bolond,
templommá vált az akol,
s ott bégetnek valahol…
Aranyosi Ervin © 2019-06-30.
Kommentáld!