Szeresd még a reggelt, szeresd a titkokat
A szerelmesen édes, boldog hajnalokat
Szeresd a vallomást, ami boldoggá tesz
Hogy ne csak szemeddel láss, szíveddel is érezz
Szeresd az esõket, mik reád hullanak
Hogy felébressze õket, kik mélyen szunnyadnak
Szeresd a szivárványt, mi néked felragyog
Meghozza reményed, hogy szebb lesz a holnapod
Szeresd még mátkádat, hogy õ is szerethessen
Hogy a mennyek országába, téged elvezessen
Úgy szeresd szerelmed, hogy még nem szerettél
Senkit a világon, de most megszerettél…
Szeresd a holnapot, de tanulj a múltadból
Hogy minden nehézséget, elgörgess utadból
Szeresd tanítódat, ki megtanít majd élned
Hogy az élet káoszában, ne kelljen majd félned
Szeresd a gyógyítód, ki mindent megtesz érted
Hogy holnap szebbé tegye, szörnyû szenvedésed
Szeresd a kertedet, merthogy terem néked
Hogy mindennap meglegyen a betevõd, az étked
Szeresd virágodat, hogy megnyíljon majd néked
Hogy illatát elhozza, s vele szép reményed
Mert a kerted Te vagy, a boldogságod kertje
Virágod megáldd majd, hogyha hiszel benne
Szeresd az életed, az Isten szerelmére!
Szeresd, hogy boldog légy, nagyon boldog végre!
Szeresd már, ha mondom! Szeresd, hogy születtél!
Hogy itt lehettem veled, s, hogy csodákat élhettél…
Árvai Attila
Kommentáld!