(A magyar kultúra napjára) Mottó: „Hozz rá víg esztendőt…!”
Mióta csak nemzetünk
Él a Kárpát-völgyben,
Majd háromszín’ új hitünk
Tartós reménységben,
Hungária, Magyarhon,
Kicsiny Magyarország
Osztozol egy szép dalon,
Mert önazonosság
Átszáll a határokon,
Hol magyar szív dobban,
Leng a zászló s torkokon
Híres Himnusz harsan.
Boldogasszony énekét
Mára túlszárnyalva,
Mint madár ég peremét
Könnyedén súrolva!...
Majd kétszáz év távlata
Gyertya- s csillagfényben,
Szatmár láng-vers-oszlopa
Isteni reményben
Születik egy hazafi
Kecses keze által,
Kinek neve Kölcsey…
Számot vet a múlttal…
A szabadság-szeretet
Rákócziban ébredt,
Róla szóló nóta lett
A legszebb ígéret,
Örökkévaló remélt
Bizalmat nyújtani,
S zengte hálaénekét,
Ki tudott aratni!
Kárpátok népében új
Nemzet-szív ha dobban,
Mint tavasszal napfény hull
Rügyre, s az kipattan:
Német helyett magyar dalt
Úgy vezényelt Erkel…
Haladd meg a múltadat,
Magyar! Rabság nem kell!
Negyvennyolc csillagfénye
E dallammal társult,
Bánk lázadó erénye
Zengte: vesszen a múlt!
Hulljon le minden béklyó
Egy nemzet kezéről,
Lengjen nemzeti zászló
Ne sasoktól fénylőn!...
Haydn-dallam szép lehet,
De magyar himnuszként
Énekeljünk csak Erkelt,
Jobb – sors – váró zenét!
Szálljon messze szárnyalón
Mint hűséges gólya,
Piros-fehér-zöld hitben,
Nemzet szószólója!...
Feltalálók, sportolók,
Kiket a lexikon
Lapjai, múlt századok
Jeleznek, mint ikon,
S jelenünk magyarjai,
Rég közös az utunk,
Együtt jobbat remélni
Hivatott Himnuszunk!
Kommentáld!