Erdei Barbara: ŐSZI TÜNDÉREK
Szeptember elején a varázslat életre kel,
Sok apró ősz tündér a széllel együtt táncot lejt.
Erejükből adódóan megváltoztatják a tájat,
Átfestik a leveleket, levetkőztetik a fákat.
Csak egy mozdulat, s a színes levelek a földön,
A mókusok gyűjtögetnek az öreg erdei tölgyön.
A tündérek az állatoknak segítenek élelmet szerezni,
Jó lesz a mogyorót, makkot a hidegebb napokra eltenni.
Rakoncátlan tündértanoncok a kis szellőkkel játszanak,
Azok megcirógatják a szunnyadni készülő fákat.
Úgy vélik nem árt egy kis tündércsíny,
Ezért a varázsporból ellopnak egy csipetnyit.
A szellőből, szél lesz, az őszi felhőből, zápor,
Eléri az erdőket, majd később a nagy várost.
Az ifjoncok tréfának vélik ezeket, pedig nem játék,
A csínytevés mellett megvolt a jó szándék.
A felnőttek komoran rájuk néznek, s folytatódik a munka,
Bekerül a felhalmozott élelem a sok kicsi odúba.
A rókamama kölykeit a verembe tereli, fúj a szél,
Vuk már didereg, pedig vastag testén a prém.
Édesanyjához bújik, ki melegíti a csemetéket,
Sünéknél is készen áll a jó meleg családi fészek.
A madarak szárnyra kelnek, a tündérek intenek egy nagyot,
A cinkék, varjak, rigók maradnak, akkor is, ha már fagyott.
Az őszi tündérek munkája Novemberig tart,
Akkor érkezik meg a tél, mikor már fagy.
Elkészült a munka, a természet pihen egy nagyot,
Élelemmel felszerelve a sok átmeneti vacok.
Vuk, s a többi állat már nem vacog,
Alszanak biztonságban néhány hónapot.
A tündérek az utolsó őszi Naplementével szárnyra kelnek,
Munkájuk gyümölcse a vackok, kopasz fák, színes levelek.
Kommentáld!